Nyelvvizsga- i'm lovin it

Hát bizony ezt is megéltük. Ancsi túl van a nyellvizsga felén. Általában jellemző rám, hogy ahogy fogy az idő, egyre jobban "csokis a bugyi" . Most valami csoda fojtán nem így történt. 2 hete még a hányinger kerülgetett, ha rágondoltam, de tegnapelőttre ez huss, eltűnt, és egyfajta "na és?" életérzés kezdett eluralkodni rajtam. Meg kell hagyni, sokkal jobban tetszik/ett. Bár azért gyalázat, hogy 12 éve tanulok angolul és még mindig nem vagyok benne biztos, hogy sikerülhet. A sulis angolról már beszámoltam itt, maximum rúzsozási technikákat tanultunk a gimnáziumi évek alatt, általánosban meg mondanom sem kell, nem azon erőlködtek, hogy érettségire kész legyek, mire onnan elvonulok, pláne, hogy én 6.-ban tettem ezt meg. Idestova több mint 1,5 éve fizetik a szüleim a magántanárt, és a 1,5 év alatt sikerült feltornázni magam úgy-ahogy. Tantónénim tök biztos benne, hogy meglesz ez, de én azért még nem annyira. A fizetett angolórák egyébként tök jó hangulatban teltek, de a fele elment azzal, hogy egymásnak sztorizgattunk , félig angolul, félig magyarul. (Rajtam kívül még egy testvérpár) Kb ilyen szituációkat tessék elképzelni: -Hi, Ancsa, how was your day? - Jaaajj, képzeld el.. -In English pleaaaaseee! - Well, ööö just imagine.. ööö..de ezt magyarul jobban el tudom, légysziiiii! Nem vagyunk könnyű banda, de azért talán nem akar a lábunknál fogva fellógatni még. Maybe.. Szóval tegnap eljött a nap. Nem éreztem semmi különöset, csak hogy jajj neee szombat van és 9-kor kell kelnem. Amiból aztán lett a "csak még öt perc" és végül fél10. Anyáék eldobtak hálistennek kocsival, szerintem oda sem találtam volna magamtól.. A ZSKF-re kellett mennem, ott van ilyen kihelyezett BME nyelvvizsgaközpont. Csak annyit tudtam hogy Békáson van, azon belül meg úgy elkóvályogtam volna, hogy öröm lett volna nézni. Tantónénitől kaptam 2 120 kilós szótárat, mert ő nem gondolta megfelelőnek az enyémet, mert az nem karizomra gyúrós. Hát becipeltem a kocsitól a teremig, azt hittem nem lesz mivel írnom, mert út közben leszakad a karom.Ja meg persze miért is találtam volna meg elsőre a termet, végülis a szemem szúrta ki a 40centis betűkkel az ajtón: "EURÓPA TEREM, BALRA". De neem, én még felmentem az irodáig, megkérdeztem, vissza le a lépcsőn, át a másik épületbe..Baaahhh! Amúgy jó érzés egy ilyen csoffadt karú, szem nélküli lúzernek lenni. :'D Mikor beértem, már ott volt vagy 20 ember. Leültem egy néni mellé, azt hittem csak kísérő, valakinek az anyukája, ilyesmi. Aztán jött a sokk. Megkérdezte hogy először vagyok-e itt, mondom igen. Aztán ő röhögve közölte velem hogy neki már ez a 6. ha nem több. mondom JJA, hogy ő is nyelvvizsgézni jött. Aztán eljutott az agyamig a szám is, hogy hanyadjára van itt. ÚR-ISTEN! Tök pozitív információ volt így 10 perccel vizsga előtt, tényleg. Aztán elkezdte mutogatni, hogy "látod azt a srácot ott?ő augusztus óta jár ide, az a másik ott vele múltkor beszéltem és az a 2 lány is volt itt már.." . Kb felsorolta a fél társaságot. Na mondom ez szép lesz. Magnóhallgatással kezdtünk, és egyenként hívtak be a terembe ("Megkezdjük a beültetést") . Fel kellett mutatni a személyit , de nálam köztudott hogy csak akkor mutogatom, ha megfenyegetnek, vagy még akkor sem. A nő nézte-nézte a képet, aztán rámmosolygott és beengedett. Hát mondjuk ja, megértem, nem volt ekkora bozont a fejem tetején és csak egy fokkal volt vállalhatatlanabb fejem 14 évesen, mint most. : D Ugye ez ilyen egyetemi előadó volt és hárman ültünk egy sorban, három hely kihagyással. (mintha a szótárbarikádoktól láttunk volna bármit is a másik papírjából, de tényleg..) Az én szótáraimat mire felpakoltam az asztalra, felért egy gyúrással. Ilyen felhajtható ülőkés székek voltak, és az a leggyűlöltebb fajta számomra, pedig tudom hogy praktikus. A magnóhallgatás előtt felkerültek a táblára a fontosabb dátumok. Mikor lehet megtekinteni a dolgozatot, felülvizsgálati kérelem. És persze hogy el ne mulasszák: a következő nyelvvizsga időpontja. Még ízesen hozzá is tették, hogy jobban tesszük ha felírjuk, az a biztos. Köszi a bizalmat. Elindították a hanganyagot, de a másodiknál konkrétan azt hittem felröhögök. Egyszerűen röhejes, direkt-kicseszős megoldás volt. Mivel előadó, nagy tér, gyönyörűen visszhangzott , de ha ez még nem lett volna elég, még valami régi rádióbejátszáshoz hasonló szöveget adtak be. Hát mostmár csakazértis meg kell hogy legyen.. Írásbeli része előtt kiküldtek mindenkit a teremből, kb fél órára és utána megint mindenkivel elővetették a személyit és csak úgy mehettünk be. Nem tudtam rá jobb magyarázatot, minthogy a nő röhögni akart az igazolványképeken.. Miután leültünk, a kezünkbe nyomtak egy lapot amire fel kellett írni a nevünket, születési évet, ilyesmit, e még azt sem kezdhettük el egyedül. Mert majd együtt töltjük ki, mert volt már ebből gond. De kérem, aki nem tudja a saját nevét vagy születési dátumát leírni, ne adj isten az édesanyja nevét az mit keres nyelvvizsgán?! Aztán tessék megkapaszkodni, én voltam a tanú, hogy az orrom előtt bontották meg a feladatlapos borítékot..alá kellett írnom valami papírt is. Tök fontos embernek érzem magam. A nyelvtani résznél nem éreztem magam elveszve pedig attól féltem a legjobban. Arra volt 45 perc. Obama kutyájáról, meg valami megvakult csávóról aki valami csoda folytán újra látni kezdett, a 3.-at meg passzolom. Aztán jött a többi külön. Mikor megkaptuk, még elővettem a legszebb írásomat, mert hát volt majdnem 3 óránk befejezni..aztán ahogy fogyott az idő, az írásom egyre olvashatatlanabb lett. : D Elég ideges voltam, mert tudtam volna, de a fordítást nem tudtam befejezni a végén. Konkrétan úgy nézett ki a fordítós lapom,hogy az eleje meg a vége lefordítva, a közepéről meg kihagyva 2 mondat. xD Nagyon rámentek erre a természet témára. (Ádám biztos élvezted volna, vagy 2 kutyás szöveg is volt! : DD ) Kutyák a munkában, műanyag zacskók káros hatása, biobuszok, ilyesmi. Ezek után ha nekem a szóbelin jönnek valami ilyesmivel hogy "Let's talkin' about the environmental problems!" akkor kikaparom az összesnek a szemét. A levélben lehetett választani, én egy pincérnői állásra jelentkeztem, valami hotelbe és áradoznom kellett magamról kb 20 soros levélben hogy én milyen hard-working vagyok meg ilyesmi. Az könnyű volt. Miután kijöttünk, ugye megint fel a szótárakat, a táskát meg mindent és próbáltam hasraesés nélkül kivonszolni magam a teremből. Anyáék értem jöttek, és a nap fénypontja az volt, hogy utána kaptam a mekiből spirálos krumplit meg almáspitét. Még holap vár rám a szóbeli. Drukkoljatok!