áftör hétvége..

Takaróba csavarva, meleg teát szürcsölgetve a kedvenc garfield-os bögrémből.Hát így írok most. Na nem ám csupa jókedvből. A hétvégén nagyon fantasztikusan megfáztam. Ugye a régi házakban nem úgy megy ám a fűtés, hogy kedvünkre csavargatjuk fel-le..
Egy régi ismerősöm mondta egyszer, hogy biztos ellopták az immunrendszerem, mert katasztrófa, ahányszor csak lehet, mindig beteg leszek. Lehet. Majd kérek másikat karácsonyra.
Körülbelül 2 éve kezdődött ez az egész betegség-mizéria. Előtte félévente egyszer (vagy ha nem is,karácsonykor mindig.) talán, ha elkaptam valami szutykot. Aztán jött egy huzamosabb ideig és azóta állandóan. Idén februárban ugyanígy elkaptam valami köhögős-takonykóros valamit , de aköhögés nem akart elmúlni. (Értsd: nagyon tuti darth vadert meghazudtoló hang társult hozzá.) Jártuk az orvosokat, mindegyik küldözgetett tovább, kivizsgálások százait csinálták meg rajtam, de semmi. Nyár végén a második kórházban végre szíveskedtek megállapítani, hogy valami enyhébb asztmám van. Kaptam rá gyógyszert, jobb lett. Kezdtem megörülni, de jó, végre vége.
Erre most megint valami. A fejem az szét akar robbanni, köhögök és minden finomság.
Reggel Anya megszánt és mondta, hogy menjek orvoshoz. Hát jó.
Szakadó esőben nekivágtam az orvoshoz vezető útnak. Ugyan nyakig felhúzott kabátban mentem, de még így is azt hittem, hogy odafagyok a hévmegállóba. Nem játék ez az október kérem szépen..
A szél sikeresen kifordította az esernyőm, amit utána nem tudtam visszafordítani (ócó, öccá' ) .Még jó, hogy kapucnim volt..
Az orvosnál hálisten rajtam kívül két lány és egy középkorú fickó ácsorgott. Legalább hamar végzek-gondoltam. Fickó bement, kijött. Két lány bement..Ekkor bejött a rendelőbe egy másik fickó a kislányával.Lány kijött, én gyorsan bevágtattam.
-Mondjad.
- Őő, körülbelül 2 napja nagyon fáj a fejem, köhögök, hőemelkedésem van..~szipog~
- Vetkőzz.
Nagy kegyesen megnézte a torkom, meghallgatott.
-Hát..különösebben nem látok smemit. De persze elhiszem neked..Szóval..hány napig szeretnél otthon maradni?
Nekem szemeim kiestek és köpni nyelni nem tudtam.Mégis mit hisz? Szórakozásból nézek ki úgy mint egy lestrapált zombi?
-Hát..úgy egész konkrétan semeddig..de nem én vagyok az orvos tudtommal.
-Hm..szerdáig jó lesz?
-Pff..jó.
-Jó.Szerdáig ágyban fekszel , diétázol.
-Hogy tessék?
Itt jött a második megdöbbenés. Úgy mégis minek?? Könyörgöm, a fejem fáj és köhögök. Lehet ilyen rosszul artikulálok, hogy hányást értett?
-.. ma csak teát iszol, ropi. Holnap már mehet egy kis főttkrumpli, holnapután főtt csirkehús.Csütörtökön elmész iskolába.Viszlát.
-???..Viszlát.

Éertetlen fejjel, igazolással a kezemben kisétáltam az ajtón. Erre nekem ront az a fickó, aki a kislánnyal utánam jött be.
-Hát mégis mit képézelsz te magadról mii? Bemész előttünk..ezt mégis hogy gondoltad?
Harmadik megdöbbenés..
- Hát ne haragudjon, de előbb voltam itt..
-Mii? Persze, már ittvagyunk negyed órája..
-Na ne..utánam jöttek be..
De ők kimentek. Most honnan kellett volna nekem azt tudni, hogy ők már itt voltak ? Ha olyan fontos neki, hogy hamar bejusson minek megy ki? Vagy ha már itt volt,miért nem állított meg akkor mikor elindultam befelé?
Megfordultam és bevágtam az orvosi rendelő ajtaját. Nem akartam balhézni, meg hát úgyis én lettem volna a szar kis nagyszájú, tiszteletlen, 16 éves..
Így szakadó esőben idegesen , még jobban hasogató fejjel hazafelé vettem az irányt.

És bosszúból csakazértis pörköltet ebédeltem.

Vidék

Hm. Ez már lassan bevett szokása a szüleimnek, hogy amint nagyobbik lányukat elárasztják tanulnivalóval, véletlenül se legyen itthon, nyugodt környezetben, ahol lehet tanulni. Ilyenkor kell vidékre menni. A tavaszi volt a kedvencem, mikor kis-érettségire készültem. Volna. Na nem mintha annyira hajtana a vágy, de amikor elszánom magam, hogy na, akkor én majd most leülök és hülyére tanulom magam, akkor tuti olyan helyre kell menni, ahol ziherfix, hogy nem hagynak. (Mondjuk tavasszal egész konkrétan átaludtam 2 napot..).Vidéken ugyan csend van és nyugalom, de én ettől függetlenül nem találok olyan helyet, ahol 5 percnél tovább egyedül lehetek. És szigorúan net mentes övezet. Nagyszülők birodalma. (Igen, megszólalt a függő.. xD)
Alapból szeretek én ottlenni, csak nem túl sokáig, mert általában varázsát veszti, amint már az 15.tányér kaját kell letolnom a torkomon, mert különben nincs asztaltól felállás. Az ottani levegő viszont pótolhatatlan. (Ott lehet rácsodálkozni, hogy az ég igenis kék és nem szürke koszréteg.)

Szóval holnap hajnalban autóba ül az Ancsi és majd valahol az ország délkeleti csücskében, 3 óra múlva, zsibbadó lábakon támolyogva ki is száll és gondolatban blogot ír nektek..*


* lehet, hogy beteges, de néha akaratlanul is azon gondolkodom, hogy az adott szituációt hogy lehetne leírni. Legyek akárhol. Barátokkal, bulizni, utazás közben, stb.

Csak egy apró körkérdés

Vége az első hétnek, a hétvége közepe van. Én meg görnyedezem az álmosságtól, mint mindig. Kegyetlen egy dolog ez kérem. Ledőltem egy kicsit délután, mert az este nem alvásra való ugye. Erre édesanyám 10 perc után bejön és megkérdezi: mit csinálsz?

Kérdem én, ha az ember gyereke fekszik az ágyban csukott szemmel, alváson kívül mi jöhet még szóba? Örök rejtély.