2010. február 25., csütörtök

Szokásos fáziskésés

17. szülinap túlélve. Hazudtam, nem írtam aznap. Elöntött a teljes letargia, hogy öreg vagyok. (Megint hazudok. Letargia helyett lustaság, de tessék elnézni.)

A 19.-e első percei hatalmas vigyort varázsoltak az arcomra. SMS Nikitől. Remélem nem öl meg, de ezt muszáj ideírnom:
"Boldog újabb 17. ráncot az arcodra!:D Amúgy meg fogd fel egy újabb boldogan megélt évnek.:) puszi, Niki+ Ádám"

Kaptam tortát. Kis marcipángombák voltak rajta, és eszméletlenül aranyos volt. (Meg finom is. Nyamm.) Édesapám kérte hogy fordítsam meg a tortát egy kép erejéig, hogy látsszon a 17-es gyertya. Felém így egy laza 71 év vigyorgott vissza, de hálisten azelőtt még van egy pár, amiben még el kell hagynom legalább 20 diákigazolványt és minimum 50 személyit, ha nem többet.

Ha a 19.-e nem is, de a 20.-ai este (vasárnap hajnallal együtt) egészen biztosan örökre kicsi szívembe van zárva.
Drága barátaimmal csótánykodtunk magunknak egy asztalt egy már említett kávézó-étterem-kaszinó-nem is tudom minek nevezzem helyen és jó hangulatban eltöltögettük az időt estig. Meg nem csak az időt, hanem valami szép színű koktélt is magunkba, ami után a fülig érő vigyor még fülig érőbb lett.
Az enyém meg már lassan a tarkómon is látni lehetett, mert mikor már indulófélben voltunk, kaptam tőlük valamit. Most is itt figyel a nyakamban. Egy lila sál. Köztudott, hogy mostanában éjjel-nappal sálat hordok, a lila meg a kedvenc színem. A csokiról is szót ejtenék, ami ugyan már a hasamban úszkál, de mélyen gyászolok. Rest in peace my little After Eight..

Egy kicsit lecserélődött 4-es fogatunk a szokásos hely felé tartott. Jól időzítettünk (vagyis anyukámék 17 éve.) , egy másik szülinapos társaság is ott volt, úgyhogy teljes ünneplős hangulat borítékolva.
Rávetettük magunkat a karaoke-listára. Niki bele sem nézett, már írta is fel az első számot: Halász Judit- Boldog születésnapot.Gyöngyi és Niki előadásában. Gyűlölök a középpontban lenni, sosem voltam az a társaság közepe típus.. de ez nagyon jólesett.^^ Utána kaptam sok-sok ölelést és puszit, meg köszöntést még idegenektől is. Aztán Nikitől is kaptam valamit. Olyan biztonsági csomagolást rakott rá, hogy azt hittem, az életben ki nem bontom. Drága Ádám halál nyugodt arccal közölte velem, hogy vigyázzak, mert igazából bomba.
De tényleg igazából egy só mécsestartó amihez kaptam illatos gyertyákat is.^^ ( Azt már csak veletek osztom meg, hogy itthon voltam olyan okos és kicsit sem 17 éveshez méltó, hogy megnyaljam. Tényleg só ízű.)


A zenéket tekintve is az én napom volt, 1 olyan sem volt, amit ne ismertem volna. Az est folytatásáról meg csak annyit, hogy olyannyira boldogságosan telt, hogy vasárnap délelőtt 11-re értem haza.:)

Köszönöm srácok! :)^^


A kipihenősdi még nem nagyon sikerült, bár holnap sem lesz első órám, és tegnap meg tegnap előtt sem volt. Úgy néz ki, igyekszik a kedvemben járni a világ, jobb lesz ha nem vagyok elégedetlen. ( az ancsis stílushoz hozzá tartozik az enyhe kis szarkazmus néha..:'D)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése