Vidék

Hm. Ez már lassan bevett szokása a szüleimnek, hogy amint nagyobbik lányukat elárasztják tanulnivalóval, véletlenül se legyen itthon, nyugodt környezetben, ahol lehet tanulni. Ilyenkor kell vidékre menni. A tavaszi volt a kedvencem, mikor kis-érettségire készültem. Volna. Na nem mintha annyira hajtana a vágy, de amikor elszánom magam, hogy na, akkor én majd most leülök és hülyére tanulom magam, akkor tuti olyan helyre kell menni, ahol ziherfix, hogy nem hagynak. (Mondjuk tavasszal egész konkrétan átaludtam 2 napot..).Vidéken ugyan csend van és nyugalom, de én ettől függetlenül nem találok olyan helyet, ahol 5 percnél tovább egyedül lehetek. És szigorúan net mentes övezet. Nagyszülők birodalma. (Igen, megszólalt a függő.. xD)
Alapból szeretek én ottlenni, csak nem túl sokáig, mert általában varázsát veszti, amint már az 15.tányér kaját kell letolnom a torkomon, mert különben nincs asztaltól felállás. Az ottani levegő viszont pótolhatatlan. (Ott lehet rácsodálkozni, hogy az ég igenis kék és nem szürke koszréteg.)

Szóval holnap hajnalban autóba ül az Ancsi és majd valahol az ország délkeleti csücskében, 3 óra múlva, zsibbadó lábakon támolyogva ki is száll és gondolatban blogot ír nektek..*


* lehet, hogy beteges, de néha akaratlanul is azon gondolkodom, hogy az adott szituációt hogy lehetne leírni. Legyek akárhol. Barátokkal, bulizni, utazás közben, stb.