Balatoni nyár II.

Veszélyesen gyorsan teltek a napok. A reggelből este, a szerdából hirtelen szombat lett.
A szombat este ismét a Vén Kalóz egyik asztalánál ért engem és a húgomat. . Vidáman beszélgettünk , időnként felnevettünk 1-2 borzalmas karaoke produkción. (6 éveskislányok előadásában a Macskajaj zenéje és hasonló nyalánkságok..). Időnként felfedeztünk pár strandról ismerős arcot . Egy fekete hajú, olyan „emó” forma srác már harmadjára sétált el mellettünk.
Előző este, mikor a mólón sétáltunk húgommal, észrevettük, hogy egy ideje jön utánunk. Leült a mólóra tőlünk nem messze és itt a redbullját. Szívószállal. Figyeltük egy ideig, a sötétben úgy tűnt ő is minket. Mikor visszaindultunk, hirtelen fölállt ő is.
- Te, ez jön utánunk.. – pillantott hátra a húgom és begyorsított.
- Látom.. Állj meg.- megálltunk, én úgy tettem, mintha észrevettem volna valamit a vízen.
Az Emó elsétált mellettünk, megnyugodtunk , elindultunk vissza. Nagy megdöbbenésünkre ugyan azon az utcán fordult le, amerre a mi nyaralónk is van. Sűrűn pillantgatott vissza ránk, és mintha begyorsított volna. Húgommal összenéztünk és kibuggyant belőlünk a nevetés. Most ő hiszi, hogy követjük?
Idővel eltűnt a szemünk elől.

Egy ember alakú árnyék rajzolódott ki az asztalunkon. Mindketten felnéztünk és látszólag egyikünk sem tudta, hogy szívrohamot kapjon, vagy nevessen. Az Emó állt az asztalunk mellett.
- Sziasztok, Stan vagyok. Leülhetek? – kérdezte.
- Persze. De..ne haragudj. Kicsoda?- kérdeztem vissza gonosz mosollyal az arcomon.
- Stan. S-T-A-N- mintha elmebetegekhez beszélne.
- Köszönöm, azt felfogtam. De rendes neved?-
- Hm.. azt csak minimum három óra beszélgetés után szoktam elmondani. Majd.- felelte.
Nála furcsább emberrel ritkán hozza össze a sors az embert. Talán a harmadik kérdése az volt hozzánk, hogy szeretjük-e a vér ízét. Beleprüszköltem a kólás üvegembe.
- Bocs. Kiengedsz? Veszek még egyet..
Szívem szerint azt mondtam volna, hogy menjünk innen. De láttam húgom arcán, hogy szimpatikusnak találja. Így visszaültem, de a tekintetemmel D.-t kerestem. Időnként felénk nézett Megint nem mosolygott.
Gyere már. Gyere ide. Ments ki innen. (Időközben Stan és a húgom a Twilight- ot választották témának.). Nem sokkal később meg is jelent egy mécsessel a kezében és kaján vigyorral rám nézett és megszólalt:
- A fény az fontos. Szóljatok, ha elalszik. ;)

A befejezés még várat magára egy kicsit.