Hárman állunk a kézilabdapálya mellett. Hülyéskedünk. Dávid lehajol, és egy szendvicsekkel teli zacskót vesz elő. Chivel elképedve nézünk.
- Úr isten, az mennyi?
-Csak 8. De nem eszem meg mindet, nyugi.
- Hát, felőlem..- nevetve néztem rá.
- Most miért? Egyik srác múltkor 26-ot hozott..
Én szóhoz sem jutok a döbbenettől, Chi azonban gonoszul kuncog, majd megszólal:
-Ó, Ancsi ugyanez, csak lányban.
Azt hiszem, a címet nem kell magyarázni.
(Életemben nem láttam még 26 szendvicset magam előtt. Bár tény, hogy a kajaidő nálam szent és sérthetetlen.. x'D)
Sarvajc: Mielőtt még azt hinnéd, hogy makacs vagyok és nem hallgatok a szép szóra gondolatjelek terén, akkor cáfolnám. Nem engedi a blogger. Ha wordbe megírom előre, a html lesz hibás, itt meg ctrl és a mínusz csak a felbontást változtatja. Én vagyok a nagyon hülye?
Blogban én is kötőjelet használok gondolatjel helyett, csak azért hagyok előtte, meg utána space-t. Ennyi az egész, és örülök az igyekezetnek. ^^ Éljen a helyes központozás! x)
VálaszTörlésÉs hajrá Ancsi! :D (Egyébként most "Ancsi", vagy "ancsi"? :S
Ja, oké. Megnyugodtam. :D
VálaszTörlésA nevem meg lényegtelen. Amíg ancsi maradok, rád van bízva.:D Én mindig kicsivel írom, ha nem hivatalos valamibe kell aláírni. Sosem szerettem a feltűnést és a kicsi betű szépen beleolvad a szövegkörnyezetbe. Viszont mindenki más naggyal írja, így valahogy mégis kitűnök vele..Kicsit paradox, tudom, de ez vagyok én.:D
Itt fogalmam sincs miért írtam naggyal. Talán, mert nem az én számból hangzott el a mondat..:D