Összevont

Eltelt csaknem egy hét, sodródtam az eseményekkel és megint csak arra eszméltem hogy töri könyvemben csinosítgatom egy-két 48-as ember portréját. ( Kancsal szemek, sztk keretes szemüveg, miegymás..)
Csütörtökön tiszteletemet tettem az ortopédián. 2 éve voltam utoljára, már akkor megállapították, hogy egy kisiskolás játszva tanulna meg S betűt írni a hátamon. Mint ahogy azt kell, jó komolyan vettem 14 éves kis fejemmel. Nem jártam el sem gyógytesire, sem úszni, ellenben még görnyedtebben, kitekeredve ültem géphez. Idén így (azt hiszem, nem véletlenül) rettegve vonultam be a rendelőbe. Cipő le, póló, pulcsi úgyszint. Sétáljak el az ajtóig és vissza, hajoljak le. Már előre hallottam a végítéletet hogy majd rejtett kamerával fognak követni, járok-e normálisan úszni. De a doktornő megvonta a vállát: Á kérem, semmi érdekes nincs itt. Felír nekem egy talpbetétet, de azt is csak azért, hogy ne fájjon a derekam ha sokat ácsorgok. Köpni-nyelni nem tudtam. Létezik ilyen? Rendeződhet egy brutális gerincferdülés magától? Rejtély..

Pénteken is, de főleg szombat délutánra igencsak sikerült felpörögni. Megbeszéltük, hogy ha már halloween, adjuk meg a módját. Indítsunk egy jó kis mozival, és utána go tovább valami buliba.Na de hova? Azt ugye ki is kéne nézni. Nem akartunk sem vámpírnak/boszorkánynak, sem töknek (!) öltözött emberek közé bevonulni . Különösebben kiöltözni sem volt kedv. Nekünk karaoke kell, jó társaság, esetleg valami retro party poénnak. Találtunk egy pár helyet, szerencsésen egyikünk sem ismerte egyiket sem, de egyszer élünk, nem igaz?
Szombat este nekivágtunk a városnak, megcéloztuk a Mammutot egy mozi erejéig. 19:30 - Kísértetjárás Connecticutban. Jó lesz. Korhatár 16? Ó, ugyan..
Hátradőltünk és felkészültünk egy "jó izgalmas" fantáziátlan szellemes filmre. Kezdetben jókat röhögtünk az időnként felbukkanó koromfekete, fájdalomtól üvöltő szellemeken. Ám a végére négyen szorongattuk egymás kezét és ha egyikünk összerándult, a másik 3 is rémületében ugrott egyet a székben. Egyik barátnőm a film felénél odahajolt hozzám, hogy ez tényleg IGAZ TÖRTÉNET alapján van, ő látta az eredeti dok.filmet a discovery-n. Na mondom csodálatos, kizárt, hogy én sötétben egyedül mászkáljak ezek után. Szépen kivárjuk együtt a világost. :'D Szerencsére egy véleményen voltak velem.
Előttünk levő sorból is feszült nevetgélés hallatszott, és egy lány hangja: Gyerekek, egy hónapig nem alszom.
A film után villamosra fel, és irány a nyugati. Gondoltuk feltankolunk egy kisboltban buli előtt, és majd trógermód elfogyasztjuk valahol. Nem ám bent, átlagosan háromszor annyiért.(Vajon gyémántot is hánynak bele ?) Időközben drága V.-nak mennie kellett, így hárman vágtunk át az aluljárón.
Valamin vitatkoztunk, és láttam, hogy elrohan a hátunk mögött egy pár. Biztos a vonathoz futnak, még csak 10 óra. Gondoltam én.. Pár másodperc múlva kiabálásokat hallottam. " Megállsz k*csöööög! Állj meg g*ciii!" Visszanéztem, és láttam, hogy a pár után egy elég szakadt fickó fut. Pisztollyal a kezében.Megfagyott a vér az ereimben és elhagyta a számat egy úr isten.. Erre már a barátaim is hátranéztek és megszületett a döntés: FUTÁS! Minél messzebbre innen..Gyűlölök futni, lusta disznó vagyok, de most igencsak megkövetelte a helyzet.
Kellőképp jól indult az este. Horrorfilm, aztán egy fickó pisztollyal.. Mi lesz itt még? Sokkhatás alatt gyorsan bevásároltunk. Persze egyikünk sem olyan táskával jött, amiben bármi is belefért volna, így megpakolt kezekkel elindultunk a hely felé.
A 2-es villamos megállójánál megállított egy srác, hogy nem tudjuk-e véletlen merre van non-stop kisbolt..a kezünkben levő piamennyiségből ítélve mi biztos tudunk. Mondtuk, hogy a nyugati, nem volt sok kedve visszamenni, de miután hallotta a történetünket, teljesen biztos volt benne, hogy nem megy arra. Velünk maradt és jót beszélgettünk vele. Kérdezte, hogy mi is egyetemisták vagyunk-e. Nevetve közöltük vele, hogy csak gimnázium. Azt mondta gondolta, de nem akart megbántani vele, ha mégsem. Aranyos.Megdicsérte a hajunk is és bár tisztában voltunk vele, hogy jó csapzottak vagyunk, azért jól esett.
Ekkorra már csak ketten maradtunk N.-vel. Rövid időn belül megtaláltuk a helyet és kezdetét vette egy hatalmas retro buli. A bulival egy időben ott lánybúcsúztató is volt. Gratuláltunk a menyasszonynak és mondtuk, hogy muszáj jönnie velünk karaoke-zni. Mi valahogy mindig a színpadon ragadtunk, és az egész estét végigénekeltük. Hatalmas este volt.

Mindig csak legyintettem édesanyám intő szavaira, hogy márpedig öltözzek fel rendesen, nagykabát, stb. Mikor jövök haza nagyon hideg lesz. Kivételesen hallgattam rá, és télikabátot és sálat vettem, de hajnal 5kor hazafelé még így is kis híján megfagytam. Szidtam én akkor mindent. Kellette nekem bejönni a városba,tessék, most még fagyhatok 1 órát mire hazajutok, már ha le nem törik a lábam út közben..Nincs is jobb, mint ezek után a jó meleg szobában beájulni a puha, meleg ágyba.
Délben keltettek, hogy gyerünk, nagy családi ebéd. Ez mind szép és jó..lett volna, ha nekem buli után lemenne kaja a torkomon. De egy feltétellel mehettem bulizni, ha másnap délben fölkelek és a családdal tartok. Az már mellékes körülmény, hogy fél órát dekkoltam a wc-ben utána.. (nem mertem kockáztatni, hogy kijöjjek és a végén bemutassam kisvukot a családnak.)
A kedvem nem szárnyalt az egekben , eszembe jutott hogy rám még vár egy rakat tanulnivaló, és másnap suli. Nem tanultam. Semmit. Nem tudtam, nem ment. A délután folyamán történt egy dolog, amit nem tudtam kizárni. Sehogy.. Így hát reménykedtem, hogy nem szívom meg nagyon, bár abban a pár órában még az sem érdekelt.
Ennyi volt a szünetem nagy vonalakban.Szép volt, jó volt, de vége.

Már kedd van és túl vagyok a holtponton, egyik nap sem késtem el, és erre nagyon büszke vagyok!