2009. november 30., hétfő

Azok az édes álmok..

...Mikor beléptem a Nyugati pályaudvarnál lévő mekibe, minden zajforrás megszűnt. Lassított felvételként sétáltak el mellettem az emberek. Rengeteg tekintetet éreztem magamon, de nem volt erőm törődni velük. A szám cserepes és édes ízű volt, nehezen mozogtam. Egy forró kávé lebegett a szemeim előtt. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire felvonszoltam magam a a lépcsőkön. Kikértem a kávém, ám a hangom nem hallottam. A pultos lány nem nézett rám, de bólintott. Úgy tűnik, ő hallott. Mögöttem összesúgtak az emberek. A lány mosolyogva fordult hozzám, hogy kiadja, amit kértem, de ahogy a tekintetünk találkozott lehervadt arcáról a mosoly és hangtalan (számomra hangtalan) sikoly hagyta el a száját. Ijedtében rám öntötte a kávét. Nem éreztem fájdalmat, ám aban a pillanatban, ahogy a forró kávé végigfolyt a lábamon, egy csapásra minden hangot hallani kezdtem. Összerándultam és a az ájulás kerülgetett. Megfordultam és rá akartam állni a leöntött lábamra. Elestem. Nem volt ott. Elolvadt. Cukorból voltam...


Itt ébredtem fel. Köpni nyelni nem tudtam, de aztán kitört belőlem a nevetés. Első dolgom volt tükörbe nézni...Mindenemet átmozgattam: végtagok a helyükön. Nem vagyok cukorból.
Kíváncsi lennék szakember véleményére.. : D

4 megjegyzés:

  1. Szerintem beszéld meg Fionnal, és ketten menjetek el. Álmodók... piha. :D

    VálaszTörlés
  2. Szerintem beszéld meg Fionnal, és ketten menjetek el. Álmodók... piha. :D

    VálaszTörlés
  3. Lehet azt kéne..:D
    Na, csak azt ne mondd, hogy te sosem álmodtál még hülyeséget. :D

    VálaszTörlés
  4. De álmodtam, de az általában szorosan kötődött az éppen aktuális cselekvésemhez. Pl nemrég (nem felröhögni!!) pokémoncsatákat vívtam más trainerekkel, és mindig megkaptam a vesztest, és azzal kellett tovább küzdenem. Ja, és ez rémálom volt. x)
    Szóval felém is keményen tolják a rémálommanók. xD

    VálaszTörlés