Lelkizős, káoszos..

Teljes a káosz. Percek óta itt ülök, és az első mondaton kívül semmit nem írtam. Sokszor kapom magam olyasmin mostanság, hogy hazajövök, leülök és fogom a fejem. És semmihez nincs kedvem. Ha lenne olyan választógomb a naptárban, hogy "napok átalvása karácsonyig" (persze úgy, hogy eközben minden elintéződik magától, mint az ajándékvásárlás, hátralévő teljesen felesleges suliban töltendő napok, meg egyebek), gondolkodás nélkül megnyomnám. A suliban egyre közelgő érettségivel riogatnak, illetve, hogy mire mi odajutunk 100%, hogy a 11.félévi bizonyítvány is beleszámít a pontozásba. Persze karácsony előtt torlódott fel az összes nagyobb dolgozat, de kinek van már energiája ilyenkor tanulni? Rád nehezedik minden felelősség, az agyadba egy láthatatlan kéz karcolja bele a szülők által szajkózott egy mondatot: Magadnak tanulsz, nem nekünk! Tudom és mégis..Lényegében saját magammal viaskodom, már egy ideje. Lelkiismeret-furdalásom van, amiért nincs lelkiismeret-furdalás.
Karácsonyig minden nap van valami program, de én nem úgy vagyok programozva , hogy minden nap üdén pattanjak ki az ágyból, embert varázsoljak magamból, utána mászkáljak és vidáman beszélgessek bárkivel-bármivel. Nekem kell olyan, hogy pihenőnap..ne adj isten NAPOK, amikor csak ülök itthon a fotelben és szinte elfolyok a nyugalomtól.Néha azért is gyötör a bűntudat, amiért ilyen vagyok. Lehet, hogy mások is vannak így ezzel, de rajtuk sosem látszik. Én viszont nem egy embert bántottam már meg ezzel. Pedig nem akartam..
A nagy többség ismer egy ancsit aki mindig beszél, mindig jókedvű és mindig van egy jó szava az emberekhez. Létezik..olyankor tényleg, őszintén olyan vagyok. Időnként viszont rám telepszik ez a hangulat, ami egy kicsit megfolyt és elveszi a kedvem mindentől. Mikor meglátom mennyi teendőm van..vagyis lenne -ez korrektebb kifejezés-, akkor egyszerűen agy kikapcs és megy a magam elé bámulás, a nyűgösködés.. Ahelyett, hogy igyekeznék.
Szeretnék mindig erős és kitartó lenni. Szeretném, ha nem kéne másnak noszogatni, hogy de igenis menjek és csináljam. Hé! Elvégre a saját céljaimról van szó. És másoknak fontos? Néha megfordul a fejemben és rosszul leszek magamtól..ennyi kitartás ne lenne bennem? De igenis lesz..

Újévi fogadalom: Semmi rinya, kitartok az álmaim mellett, és dolgozom a megvalósításon!

Nem leszek lusta, tanulni fogok és a barátaimra mindig szakítok időt.Egyszer igenis újságíró lesz belőlem. Egyszer kijutok Kenyába és az ottani élményeimről is részletesen, napról-napra beszámolok valahogy. Szeretnék ottani gyerekekkel együtt nevetni, segíteni bármilyen úton-módon, magát a környezetet megismerni, a kultúrát magamba szívni ottani emberek beszámolójával...Hihetetlen lenne. Így vagy úgy, de el fogom érni. :)

Vissza sem merem olvasni, miket hordtam itt össze nektek, de talán így lesz a jó..íme egy hiteles kép, hogy mi játszódik le a fejemben egy-egy ilyen "összeomláskor".