Már most az álmos ájuldozás kerülget, ha belegondolok, hogy én holnap hajnali 4-kor kelek. Tudom, nem panaszkodni akarok, valaki munkába kel olyankor..de..de de gimnazista fejlődő szervezet az enyém, kérem!
Hogy miért? a Rákóczis gimnazisták mennek világot látni. Remélhetőleg 4 óra utazás után valahol Bécsben fogunk kikötni. A suli minden évben szervez Bécsbe kirándulást (adventi vásár, egyebek). Úgy döntöttünk idén is ott a helyünk.
Az idei program csokimúzeum. Mintha csak nekem találták volna ki! Bár..szerintem betesszük a lábunkat és 5 perc múlva hűlt helye a tonna csokinak. *felszínre tör a zabagép-ancsi* Utána szabadon kószálhatunk a városban..elvileg. Mariahilfer Strasse , karácsonyi vásár, cukorbevonatos alma, csokiba mártott eper, Starbucks kávézó, őrült beszélgetések, csekély angoltudás fitogtatása, nagy meglepetések, remélhetőleg nem buszlekésés, és remélhetőleg nem támad le megint egy hittérítő, mint tavaly előtt. (Épp a buszt kerestük egy páran és odajött hozzánk, hogy ne paráználkodjunk! Nem tudom, ő mit látott, de mi csak sétáltunk egymás mellett..Az egyik srác leállt vele vitatkozni, hogy mi csak osztálytársak vagyunk. Nem kellett volna. Fél óra múlva már fölszaladt a hangerő és azon kaptuk magunkat, hogy azt bizonygattuk Bécs utcáin, hogy Jézus ide vagy oda, nem feküdtünk le egymással semelyik kis sikátorban..Igen, számoljatok. 14.)
Fényképező a zsebben. Reszkess Ausztria!
Csak úgy vonzod _őket_. :D
VálaszTörlés