Esti agymenés

Ülök a szobámban, nézek ki az ablakon. A másik szobából a húgom és a barátnője elfojtott nevetése hallatszik. Szól a zene. Rengeteg zeném van, mégis mindegyik számhoz kötök valamit..vagy valakit. Akitől kaptam. Akivel hallgattam. Ahol szólt, miközben mi beszélgettünk/buliztunk.
Egy Placebo számot hallgatok már órák óta. Egy szám, mégis egy felejthetetlen hét emlékét idézi föl.Idén voltam először Szigeten. 5 nap fülig érő vigyorral, 5 nap azokkal, akiket szeretek, 5 nap tele olyan együttesekkel, akiket imádok, 5 nap féktelenség.Kicsit kikerültünk a hétköznapok forgatagából és belecsöppentünk valami másba. Ahol nem számít hány éves vagy, milyen nemzetiségű, milyen stílust képviselsz.
Első nap beálltunk a sorba a több száz ember közé. Felpattintották a karszalagot és átsétáltunk egy másik világba. Színes napszemüvegek, szemeteszsákból készült "ruhák", térdig sáros lábak tömkelegei haladtak el mellettünk és lassan mi is részei lettünk a tömegnek. Átragadt a jókedv, és a vágy, hogy minél több embert ismerjünk meg, ne hagyjunk ki semmit. Rengeteg ismerőssel találkoztam, olyanokkal ölelgettük egymást, akikkel életemben talán pár szót, ha válthattam.Úgy éreztük bármit megtehetünk, semmi nem akadály.
Sorra jártuk a koncerteket. Szinte nem is volt időm felfogni, mekkora emberek álltak tőlem pár méterre az előbb, máris valahol máshol voltam, más emberek vettek körül, másokat követeltünk színpadra.
Minden nap hajnalban keveredtünk haza, kis alvás után, délután irány Pest, ücsörgés és hangulatalapozás a madarasteszkó előtt, majd indulás bulizni.
Rengeteg ember jött oda hozzánk a legkülönbözőbb ürügyekkel. Egy szál cigi, öngyújtó, fölösleges alkohol, de volt akik mindössze csatlakozni szerettek volna a társasághoz és beszélgetni. Zajlottak érdekes beszélgetések.
~ Két magyar közt angolul, majd pár perc után jöttek a nevetések, mikor a származásra terelődött a szó.
~ Kissé illuminált állapotban pár olaszt győzködtünk, hogy igenis jól teszik ha ideadják azt a szép nagy napszemüveget ajándékba a szép mosolyunkért, akiknek mindössze nevetés volt a reakció és egy merész kijelentés: just for a kiss.
~ Kaptam puszit egy Alberto nevű olasz sráctól pusztán azért, mert magyar vagyok. És ő nagyon "love" a magyar lányokat.
~ Egy francia lánynak sikerült kicsikarnia belőlem egy épkézláb francia mondatot, ami nagy szó.
..És reggelig sorolhatnám.

A hét két csúcspontja egyértelműen a csütörtök és a szombat volt. A 2 nap, amit a leginkább vártam, és nem csalódtam.
Csütörtökön egy dolog lebegett a szemeim előtt: az egyre közelgő Bloc Party koncert. Évek óta az egyik kedvenc. Fűben üldögélve/éledezve kezdtük a napot.Az ébredező tekintetek helyét rövidesen az elhomályosult szemek és az arcra kiült folyamatos mosoly vette át. A koncertre sem apadt ahangulat. Abban az egy órában senki nem létezett számomra, csak én és a színpadon álló Bloc Party.A 165 centi/ 40kiló nem épp koncertbarát méretek. Két mögöttem álló francia srác megbökték a vállam. Hátranéztem, intettek, hogy hajoljak közelebb. Hirtelen eltűnt a lábam alól a talaj. 1 pillanat múlva arra eszméltem, hogy a közönség fölé emeltek, hogy lássak. Lenéztem és biztatóan mosolyogtak föl rám, én hálásan vissza.Hát ezt soha nem felejtem el srácok. :)

A szombat hasonlóképp indult. Kicsit lestrapáltabban ugyan, de változatlan lelkesedéssel és jókedvvel. Energiaitallal próbáltuk kicsit élesztgetni a vérnyomást, utána előkerült 1 üveg Fütyülős , Kalinka és egyéb nyalánkságok. Kipirosodott arccal a semmin nevetgélve ültünk a fűben . Ilyen állapotban talált meg 2 hittérítő. Bibliából való idézetekkel bombáztak, megjósolták, hogy rövidesen mindenki agyába chipeket fognak ültetni és írányítani fog egy felsőbb hatalom. Ismerjük az érzést, mikor alig bírjuk visszafolytani a nevetést ugye? Ez egy ilyen pillanat volt, csak épp sikertelen. Három lányból egyszerre buggyant ki a nevetés, de azért megköszöntük a kellemes perceket. Nemsoká két magyar srác ült oda mellénk és jót beszélgettünk az eddigi tapasztalatoról, élményekről, egy újabb magyar angolul kunyerált öngyújtót.Miután kiderült, hogy egy az ország, utána sem szólalt meg magyarul, merthogy a külföldiekkel kedvesebbek az emberek. Megmosolyogtuk a taktikát, de nem rossz, meg kell hagyni.
Ezt követően befelé vettük az irányt. Még volt egy kis idő az aznapra tervezett Placebo koncertig. Sikeresen elhagytam a pulcsim, táncolni akartunk kis csörgő bigyóért és sorolhatnám.
Mindenképp elöl szerettünk volna lenni és minden energiánkat bevetve tombolni. Bevetettük magunkat a tömegbe és egyre előrébb furakodtunk. Egymás kezét szorongattuk, hogy el ne hagyjuk egymást, és mikor már szinte levegőt sem tudtunk venni, megálltuk és izgatottan vártunk. Egyre sűrűbben hallottunk "Molko, i love you" bekiabálásokat és az ütemes "Pla-ce-bo" skandálás egyre erősödött. Egy emberként dőlt meg tömeg előrefelé, mikor Brian Molko és csapata kisétáltak a színpadra. Elkezdődött a koncert és újból megszűnt a világ. A barátnőimet már nem láttam de még mindig fogtuk egymás kezét. Percről percre cserélődtek körülöttem az emberek. Felfigyeltem egy rózsaszín napszemüveges fiúra, vicces látványt nyújtott, rámosolyogtam..és ő vissza. Kis idő múlva láttam, hogy kinyújtja a kezét felém. Kérdőn ránéztem, ő bólintott és intett, hogy menjek. Hátra pillantottam: barátnők sehol. Legyen. Elfogadtam a felém nyújtott kezet. Maga mellé húzott és ha lehet még jobban vigyorgott. Ráböktem a napszemüvegére és feltartott hüvelykujjal jeleztem, hogy tetszik. Erre ő levette és rám adta, majd megismételte amit én. Elnevettem magam és megöleltem. Innentől kezdve együtt buliztunk, Ő és én. Vigyázott rám, nehogy elsodorjon a tömeg, énekeltünk és felváltva pillantottunk egymásra és a színpadra.Egyre közelebb kerültem hozzá, és nemsoká már nem láttam semmit, csak a száját éreztem az enyémen.
Pillanatok alatt véget ért a koncert. Nem tudtam ki ő, mi ő, honnan jött. Ösztönösen angolul kérdeztem. A korát vonakodva akarta megmondani. Egyre csak nevetett és azt hajtogatta hogy sok. ( A végén kiderült hogy csak 21.) Ő is a barátait kereste a szemével,és én is. Én hamarabb megtaláltam őket és kérdeztem, hogy velünk tart-e. Válaszul megfogta a kezem.
Mi a barátokkal gyorsan megvitattuk magyarul, megvan-e mindenki, ki-merre keveredett. Stefan- mert név nélkül mit sem ér az ember- közbevágott, és megszeppent fejjel kérte, hogy ne beszéljünk magyarul, mert semmit sem ért. Mindenki bocsánatot kért és elmondtuk neki is hova megyünk tovább meg miegymás. Időnként elkerülhetetlen volt a magyar beszéd, ilyenkor nevetve visszhangozta utánam a magyar szavakat. Persze mikor egy-két szónak megtudta a jelentését, rögtön abbahagyta. Valahogy megint elszakadtunk a többiektől, és egy felejthetetlen estét töltöttünk együtt..
Mint minden jónak, annak a napnak is vége szakadt egyszer. Hosszas búcsúzkodás vette kezdetét. Gonosz vigyorral az arcomon megkérdeztem, hogy emlékezni fog-e erre a napra. 'I hope so',hangzott a válasz. De kölcsön kenyér visszajár alapon megkérdezte, várok-e rá jövő Szigeten is. Egyikünk sem gondolta komolyan, de bólintottam. Még egyszer megöleltük egymást és elváltak útjaink. Ő nem jött ki utolsó nap.
Vasárnapra már mindannyiunk energiakészlete jócskán megcsappant, de kitartottunk. Elhatároztuk, hogy reggelig bulizunk. Egy Offspring és egy Mystery Gang koncert után, én ott tartottam, hogy nekem annyi. Hangom nem volt, fájt a torkom, lázas voltam és a lábaim, mintha 1 hét alatt 10kilót nehezedtek volna. Még kóvályogtunk egy darabig, de hajnal 3 körül, lerogytunk egy raklapra és időnként le-lebukó fejekkel vártunk és néztük, ahogy bontják a Nagyszínpadot. Senki nem akarta elhinni, hogy pár óra és vége.
Nem sokkal később feladtuk és egymásnak támaszkodva, csiga lassúsággal elhagytuk a Szigetet.Senki nem mondta ki, de ahogy egymásra néztünk, mindenkinek a szeméből az tükröződött: Jövőre ugyanitt, ugyanekkor és legalább ekkorát fogunk bulizni.


A szám már sokadjára pörög újra és újra, de most azt hiszem elmegyek aludni. Ilyen az, amikor Ancsit elárasztják az emlékek..:)
Ja és a szám: Placebo- For what it's worth