Tükör I.

Álltak egymással szemben, egyikük sem lépett a másik felé. A fiú arcáról félelem tükröződött, a lány szemei egyre csak azt sugallták: bátorság, gyere közelebb.
A fiú kétségbeesett arccal hátrálni kezdett, a lány közelebb akart lépni, ám lábai akár az ólom. Nem tudta mozdítani. A fiú egyre csak távolodott. Száját egy hangtalan sikoly hagyta el..
...A villamos hirtelen fékezett, Zoé feje előrebillent és felriadt álmából. Ásítás közben fél kézzel megmasszírozta elnyomott nyakát. Minden egyes reggel. Ugyanitt. A vezető családfáját minden bizonnyal a többi utas is bőszen emlegette magában. Zoé nyugtalan arccal nézte a mellette lassan elsuhanó városi tájat. Az álmát igyekezte visszaidézni, ám rá kellett, hogy jöjjön, nem először álmodta már ezt, Megrázta a fejét, majd magához vette viseltes táskáját és a következő megállónál leugrott a villamosról.
Lábait szinte tyúklépésben rakosgatta egymás elé. Titokban mindig azt remélte, hogy mire ilyen tempóban odaér, csak hűlt helyét találja az iskolájának. Vagy ahogy ő hívta: A fogolytábornak.
Minden reggel plusz egy csalódás. Most sem volt ez másképp.
- Elnézést a késésért.- motyogta lehajtott fejjel, majd a tanár szúrós pillantásától kísérve hátrament a helyére. Félúton egy cinkos vigyort villantott barátnőjére és észrevétlenül egy papírdarabot csúsztatott asztalára.

"este koncert. jössz? ott a helyünk."

Zoé számára valóságos számokkal teli rémálomnak tűnt a hátralévő 30 perc. Alig várta, hogy megbeszéljék az estét.

Mikor megszólalt az óra végét jelző csengő Zoé felpattant és indult volna barátnője felé, de közben megcsörrent a telefonja.
Unott hangon beleszólt:
-Szia, mondjad.
-Szia. Balázs vagyok.
-Nem is gondoltam volna. Csak 3 éve vagy beírva a telefonomba. Mondjad.- arcára kiült a tőle megszokott gonosz vigyor.
- Gonosz vagy.Csak azt akartam kérdezni, hogy jösz-e msn-re este. Mesélek valamit.
- Tyű..elígérkeztem estére, úgyhogy nem valószínű.
- Hm..akkor mindegy.- sértődött hangjától Zoénak összeszorult a torka.
- Nem jössz velünk?
-Nem akarok. Szia.


Este folyt. köv. Most ennyire volt időm nagy hirtelen.