Jóból is megárt a sok

Mindenből. Szeretnél valamit. Megkapod, örülsz neki. Nagyon is. De mikor az embernek hirtelen túl sok szakad a nyakába abból a valamiből, elveszik az öröm. És olyankor jön rá mindenki, hogy vágyakozni jó. Kellenek álmok, hogy élni tudj.
Na jó, ez a bevezető ugyan igaz, de kicsit viccesen fog hatni az eredeti témához, de na..:'D
Körülbelül egy hete felhívott a nagymamám és mondta, hogy vett csokit. Epres milka. Imádtam, pár éve ha elém rakták volna legalább 2-3 tábla lecsúszott volna egyhuzamban. De most ott tart a dolog, hogy 15 tábla epres milka rohad a polcon. Évek óta csak veszi, csak veszi, csak veszi...És az ember hiába mondja egy lelkes nagymamának, hogy de nem kell, de van még. Nem baj, elfogy. Ezen vitatkoztunk a telefonban. Mondtam, hogy én nem nagyon eszem. Megkérdezte mit szeretnék én? Mondtam , hogy mostanában epres túrórudit eszem, ha már édesség. Rendben, vesz. Szóltam, hogy csak 1-2 darabot maximum. És nagyon köszönöm. Örültem neki, el is voltam 5 darabbal 4 napig, de nem is kellett több. Tegnap megint hívott. Hogy jaaj, múltkor csak annyit hozott, most elhozta az EGÉSZ DOBOZZAL ami ki volt rakva a boltban. Agy kapásból leszakadt, fej a falba, kezek ökölbe, kínomban röhögés. Most ott tartok, hogy benézek a hűtőbe és rosszul leszek, ugyanis közel 40 darab epres túrórudi figyel rám a polcról...

Mielőtt valaki félreértené, nem az epres túrórudira céloztam álmok alatt az elején,hogy arról álmodoztam volna eddig, csak magára a helyzetre. Hasonló.. :DD

Jut eszembe..kér valaki? Ingyen epertúladagolás postázva másnapra. Na?