Pécs

Nos. Megvolt itt minden amit az előző bejegyzésben leírtam. Pénteken hajnali5-kor az ébresztőóra nem épp szívderítő hangjára ébredtem. És ugye az ember átlagos alvásigénye csak még öt perc..én megspékeltem még 35-tel. Nem is én lennék, ha nem aludtam volna el. Volt 15 percem embert csinálni magamból, de büszkén jelentem: ha nem is néztem ki teljesen emberien, legalább nem pizsamában másztam el a hévmegállóig, és a hévet is elértem. Ahogy közeledtünk a Keletihez, kezdtünk éledezni és előbújt mindenkiből az óvodás. Röviden, aki velünk egy metróval utazott, az legalább 5-ször meghallgathatta hogy "Kérem, hagyják szabadon a biztonsági sávot."
Mire kettőt pislogtam már a vonaton ültünk teljes punnyadásban.Kelenföldig gyökkettővel, Sárbogárd, Dombóvár: fél órás ácsorgás, frenetikus képek készítése időtöltés gyanánt,Szentlőrincen kiakadás, hogy el fogunk késni, majd egy viszonylag gyors megérkezés Pécsre.
Első állomás a Pécsi Tudományegyetem, azon belül is a botanikus kert. Kijelentették, hogy nincs idegenvezetés, mindenki mehet amerre lát. Hát jó. Az osztály fele szerintem csak egy zöld konténert jegyzett meg ami mögé be lehetett osonni némi tüdőroncsolásra. 1-2 iq-fighter egyén meg megkóstoltatta a kolbászos szendvicset az aranyhalakkal . Szóval ha kipurcant Pécs aranyhalállománya, a 11.b-s fiúk anyukáját kell emlegetni.
Ezután tiszteletünket tettük a bölcsész karon egy előadás erejéig. Mindent összevetve tetszett, csak a végén ott tartottam hogy két kezemen nem tudtam megszámolni, hogy hányszor hangzott el az a mondatrészlet, hogy "Szóval..miért is a legjobb választás a Pécsi Tudományegyetem? Mert.." .
A végére kinyúlva, korgó gyomorral puhatolóztunk, hogy megtekintjük-e a mekit gyorsan, ugyanis a programba ez volt beleírva. A válasz egy jó határozott NEM volt,szoros a program, így kelletlenül továbbvonszoltuk magunkat .
A következő állomás: Tufabarlang. Mivel nem vagyunk jártasak a városban meg kellett kérdeznünk pár embert, merre-hova. Mindenki hozzátette hogy "áá nincsen az messze". Nincsen. Csak röpke 1 órás séta hegynek fölfelé. Lehet a pécsiek szemével ez tök normális, mert ahogy elnéztem szemerkélő esőben is akad olyan mazoista, aki nekivág rövidnadrág-póló kombóban HEGYNEK FÖLFELÉ futni. Egészségükre. :'D
Az osztály itt már kellőképp hisztis állapotba került, elvégre délután fél4-ig normális kaja nélkül nem épp móka és kacagás az élet.
Valóságos mennyország volt, mikor felsejlett a szemünk elött a nagy sárga M betű . Vicces látvány lehetett, ahogy egy osztály nevetve rohan egy McDonalds felé, de ez akkor senkit nem érdekelt. Valósággal berobbantunk a pécsi mekibe. Kis idő után robbant utánunk az osztályfőnök is villogó szemekkel, hogy kifelé innen. Most. Még van egy múzeum, aztán lehet kajálni.
Mint akikkel most közölték, hogy meghaltak, falfehér, csalódott arccal elmásztunk a múzeumba. Minek szépítsek, diszkréten keresztülsprinteltünk az egészen, aztán -mostmár ténylegesen- átadtuk magunkat egy-egy BigMac menünek. Megérdemeltük, nem igaz? :)
~képszakadás~

Már tele hassal konstatáltuk, hogy van még 2 óránk, és azt csinálunk amit akarunk. Még egy kicsit üldögéltünk a mekiben. Gyártottunk egy kedves üzenetet az ottaniak számára egy papírtálcára, ami nem hiszem, hogy hosszú életű volt. De a szándék a fontos.
A városról túl sok vélemény nem alakult ki, mivel szét van bombázva az egész, 1 sétálóutca kivételével, de az viszont szép.
A visszautat nem kommentálnám, mindenki következtessen. : Kisebb csoportok egymás után elindultak a wc felé szorosan fogott táskával, amiben időnként meg-megcsörrent valami. Majd kisebb egyensúlyzavarral, enyhén csillogó szemekkel ültek vissza a helyükre.
Végül 22:14-kor begördült a vonat a pályaudvarra, és kisebb nagyobb zökkenőkkel mindenki hazakeveredett.Hát ezek voltunk mi.

Ha megkapom a képeket, lehet azokból is lesz egy kis ízelítő :Đ

Itt jártunk!
II. Rákóczi Ferenc Ált Isk. és Gimnázium
2009.okt.02.