Valami rejtvényféleség- Kinek van hala?

Ezt egy blogon találtam és kíváncsi vagyok, kinek mennyi idő alatt megy fel az agyvíz.:D Egy fél órát biztos szenvedtem vele, de azért sikerült. Csak teljesen nyugodt lelkiállapotban tessék nekiállni. :D

Van 5 különböző színű ház, mindenikben különböző nemzetiségű ember lakik, mindenik különböző italt iszik, mindenik különböző cigarettát szív és mindenik más állatot tart.

1. Az angol a piros házban lakik.

2. A svédnek kutyája van.

3. A dán teát iszik.

4. A zöld ház a fehér ház bal oldalán van.

5. Aki Pall Mallt szív, annak kanárija van.

6. A sárga házban lakó Dunhillt szív.

7. A középső házban lakó ember tejet iszik.

8. A norvég az első házban lakik.

9. Aki Viceroyt szív a macskát tartó ember mellett lakik.

10. Akinek lova van, a Dunhillt szívó mellett lakik.

11. A Kentet szívó sört iszik.

12. A német Kimet szív.

13. A norvég a kék ház mellett lakik.

14. A Viceroyt szívó szomszédja vizet iszik.

15. A zöld házban lakó kávét iszik.

Kinek van hala?

Eltűnt gyermekkor

Egy kicsit úgy érzem magam, mint egy óvodás, akinek volt egy képzelt barátja. Egy képzelt barát aki ott volt mellette mindig. Felruházta minden számára szimpatikus tulajdonsággal és elhitte, hogy együtt hihetetlen dolgokra képesek, mellette erősnek és boldognak érezte magát. Tudta, hogy nem létezik, de nem akarta bevallani magának sem.
Aztán egyszer csak egy felnőtt a szemébe ordította a kegyetlen valóságot, hogy ez nem igazi. Nem létezik és soha nem is létezett. Az óvodásból egy pillanat töredéke alatt felnőtt lett, aki úgy érzi képtelen megbirkózni a felnőttek világának gondjaival..

Pedig valahol tudja, hogy meg kell és idővel meg is fog majd.

Ömlesztve

"Minden ´csak vicceltem´ mögött van egy kis igazság, minden ´csak elgondolkoztam´-ban ott van egy kis kíváncsiság minden ´nem tudom´ mögött van egy kis tudás - és minden ´már nem érdekel´ mögött van egy kis érzelem.."

És tényleg.

Amúgy örömmel jelentem, sokkal jobban vagyok. Kipihentebbnek érzem magam és -ha szabad ilyen szóval élnie egy olyan lusta dögnek aki inkább éhezik órákig, minthogy megtegyen pár lépést a konyháig- sokkal fittebbnek. Végignéztem a Vampire Diaries egész első évadát és még ki tudja hány filmet 1 hét alatt és még meg is fogok.
Túléltem két estét egyedül úgy, hogy egy vámpír sem támadt rám és nincsenek rajtam hegek szóval a szervkereskedők is elkerültek valószínűleg.
Még majdnem egy hét. És ha nagyon szépen nézek talán hétvégén már elmehetek itthonról egy kicsit. : ) Valamikor az azt követő 1 vagy 2 hétben várható egy újabb vérvétel és ha rendben találnak mindent, akkor öröm és bódottá' . : )

¤

Most egy kicsit más.
Kedves Dávid barátom szerintem már kb fél éve mutatott egy videót. Megnéztem. Egy koncertfelvétel volt. Az elején csak az énekes egy szál gitárral. Ahogy mosolyog, képtelenség mosolygás nélkül megállni..:D Aztán szépen lassan bejön az együttes többi tagja és egy szempillantás alatt olyan életet varázsolnak a színpad elé, hogy hihetetlen. Hát nem véletlen, a spanyol( pontosítsunk, katalán )vér..: ) Mindig is csodáltam őket a pörgésért és életkedvért, ami belőlük árad.

És nézzétek meg.. Hány márkás ruhát láttok? A világ legegyszerűbb cuccaiban állnak a színpadon. Nem úgy néznek ki, mint a legtöbb pénzzel teletömött amerikai, akik légkondiért és limitált szériás wc ülőkéért hisztiznek pusztán azért, mert eltöltenek 10 percet abban a nyomorult öltözőben koncert előtt.. inkább olyanoknak, akik bárhol kimennek az utcára és leülnek egy parkba hülyülni és zenélni egy kicsit.
Sőt. Csináltak pár videót a stúdiómunkálatokról is és esküszöm náluk szeretni valóbb és bolondabb bandát aligha tudnék mondani.. : D
Szóval maximális csodálatom a Bongo Botrako-nak..: )

: )

Nincs is más hozzáfűznivaló. Csak nézzétek meg.:)

Ja, illetve hogy a viharba ne lenne. Ádámnak egy köszönöm, amiért megosztotta velem hogy lehet jutúbos videót ide betenni..x'D

Mert minden csak hozzállás kérdése..

Minden tőled függ. A legrosszabb dolgokat is felfoghatod egy próbának. Akár.
Szétrobbanás szélén áll a fejem, képtelen vagyok rendesen gondolkodni.
Pedig annyi minden kavarog a fejemben és annyi mindent tudnék írni.. Annyi minden történt..Egyik döbbenetből a másikba estem (és esem még mindig)..

És tudjátok hogy mihez lenne kedvem most? Futni. Bárhova. Sokat és meg sem állni. Gyűlölök futni de most mégis. És miért? Mert most nem tehetem meg. Minimum 2 hétig sehova nem mehetek. Megerőltetésről utána sem lehet szó egy darabig. Napozásról, strandolásról sem. 5-6 hét.
Nem akartam már suliba menni és azt kívántam bárcsak most azonnal vége lenne, elvégre már mineeek?. Nekem most vége lett, idén már nem megyek. És most döbbentem rá, hogy nekem kimarad a legjobb visszaszámolós rész. Amikor már semmit nem csinálunk és büntetlenül mehet a fetrengés és marhulás minden órán, és az utolsó nap..a megkönnyebbülés és fellélegzés..

Tegnap dühöngtem, hogy miért én és miért most? miért az én nyaram van elcseszve? miért megint én járkálhatok orvoshoz? csupa miért..És csupa "gyűlölöm" és "utálom" mondatkezdések.
Utálom ha aggódnak értem, utálom, ha aggódó arccal kérdezgetik, hogy hogy vagy? Utálom ha úgy bánnak velem mint egy porcelánbabával..
Holott tudom, hogy a pozitív hozzáállás felér egy fél gyógyulással. Egyszerűen csak arra volt szükségem, hogy kidühöngjem magam.
Ma reggel felkeltem, mosolyogtam egyet és arra gondoltam, hogy rajtam nem fog kifogni senki és semmi akárhogy próbálkozzon is. A lehető leghamarabb leküzdöm ezt a hülye betegséget és július közepétől ha nem is féktelenül de indulhatnak a bulik. Óvakodj tőlem Világ!.. ;)

Ja és remélem Dr.House is olvas.. xDD

Ezt dühömben rajzoltam tegnap. Egy színésznek indult, de nem tudom mi/ki lesz a vége, most itt tart..xD :
Most pedig kezdetét veheti a maratoni film- or sorozatnézés, olvasás és pihenés. Majd még jelentkezem. : )

Fő a változatosság

Naná. És velem már megint (még mindig?) van egy kis gubanc egészségügyileg.
Épp kezdtem megörülni, hogy egyre ritkábban fulladok, erre nem megfáztam? Niagara orr, kis köhögés és társai. Persze jól elő is jött megint a fuldoklás. Már kezdtem hozzászokni. Csakhogy tegnap este hiába fújtam azt az inhalációs valamit, nem lett jobb. Ilyen még sosem volt. Órákig fetrengtem az ágyamban és nem lett jobb sehogy. Szólni akartam anyáéknak, de ahogy kinyitottam a szám és vettem volna levegőt, már hallották, hogy mi a helyzet. (Jó erősen sípoló nehéz légzés..fini.) Az sem sokat segített, hogy idővel eluralkodott rajtam az idegesség is.
Hajnal 4-kor úgy döntöttünk, irány az ügyelet. Ott ki lettem kérdezve betegségeket illetően, allergia van-e valamilyen gyógyszerre, aztán jött az ügyeletes dokinéni és gyorsan beadott vénásan valami hörgőtágító injekciót. Aztán a biztonság kedvéért még egy kálciumost is. (Tűpárna effektus..). Az ilyesmit csak úgy bírom elviselni ha nézhetem. Dokinéni rám is förmedt, miközben nyomta belém, hogy: Jézusom, minek nézeeeeeddd? Ez van..én meg azt nem értem, hogy hogy lehet nem odanézni közben. Nem tudom, ki hogy van vele, de én gyűlölöm, mikor váratlanul ér a szúrás/fájdalom.
Utána ugyan már kaptam levegőt, viszont hihetetlen mód elkezdtem émelyegni. Felírtak egy vagon gyógyszert, aztán valahogy hazakeveredünk és idővel elaludnom is sikerült.
Már kicsit jobban vagyok, de egész héten itthon fogok malmozni. Jippijé..

Az egyetlen pozitívum, hogy legalább lesz időm blogot írni..:'D *kocka*
Ja, és persze itt figyelget mellettem az új telefonom is. Végre utolérhető vagyok és ha ne adj isten nem fogadott hívásom volt, végre látom, hogy ki keresett. Régi telefonom szeretett vicceskedni velem ilyen téren. Kiírta hogy nem fogadott hívás, de hogy ki, azt már találjam ki én..Azért szerettem én nagyon..sok kedves emléket tudok hozzá kötni, mint úgy általában mindenhez..:'D

Azon gondolkoztam még, hogy mekkora mázli, hogy nem idén érettségizem. Most jó nagy gáz lett volna, ha nem mentem volna be. Néztem az idei érettségi feladatsorokat és..hehh. Jövőre írok valami szívhez szóló levelet, hogy a diákok lelki állapotára való tekintettel, töröljék el az érettségit, vagy nem tudom..x'D (Aztán ha mégsem, majd ráírom a lapomra, hogy a magyar írásbelim szövegalkotás részébe egész nyugodtan beszámíthatják a levelem érvelésnek. x'D)

Na, úgy látom egyre összefüggéstelenebb kezd lenni ez az egész, úgyhogy jobb lesz, ha pihenek egy kicsit.
Nájsz délutánt/estét minden kedves olvasónak. :)

Comeback : )

Félbehagytam, mert kellett egy kis idő amíg rendezem a dolgokat magam körül. Visszatértem, mert hiányzott ez az egész. Hihetetlen sok élmény halmozódott fel ez alatt az idő alatt és erős a kísértés, hogy be is számoljak, de vagy képtelen lennék szavakba önteni vagy túllépném a maximális karakterszámot. Vagy a harmadik lehetőség: leírva kevésbé hangzik jól. Rengeteg dologgal vagyok így. Fejben minden annyival meghatóbb/ mélyen szántóbb(nak tűnik)..ha leírom és visszaolvasom, van, hogy nem úgy jön át, mint ahogy azt én szerettem volna. De mindegy is. Igazság szerint nem ezt szerettem volna..
Íme egy kis teszt. Vagyis inkább simán sok-sok kérdés ami most mind megválaszolásra kerül.

Ádámot Fionn "ihlette", és úgy döntöttem én is csatlakozom a táborhoz. : )


1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
A HÉV-en. Megnyugtató volt, tekintve mennyire kómás és szétszórt voltam. Jól esett egy biztos pontot tudni magam mellett. (or velem szemben.)

2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
Minden percben odahallucinálnék a szívembe egy golyót, elvégre miért pont én lennék, aki élve marad.. De amekkora pesszimista vagyok legalább akkora hülye mázlista is, úgyhogy tuti túlélném.

3. Bealszol a tévé előtt?
Nem nagyon nézek tévét, de amikor igen, mindig hihetetlen mód álmos leszek. Elalvásra is volt példa, jól el is aludtam a nyakam a fotelben és elég idiótán néztem ki, hogy nem tudtam forgatni a fejem pár napig, úgyhogy ha kezdik feladni a harcot a szemeim, akkor inkább megyek és lefekszem.

4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
Csak onnan! Mint minden más üdítőt is. Jól le is szoktam önteni magam, de az már mellékes információ. Ha meg nem dobozos, akkor üvegből. Nem vagyunk jóban a pohárral.

5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
Angolban még látom értelmét, de a kiejtési szabályokat tekintve elég viccesen hatna ez magyarul. De puszi a hasára annak, aki rendez.

6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
Nem boncolgatnám, ha nem baj. Lényeg, hogy mind a ketten jó makacsak voltunk és nem engedtünk az igazunkból. És ez volt a nagyobb gond, sem mint az a kis csekélység, amiből ez kiindult.

7. Gyorsan gépelsz?
Igen. Ami tekintve a klaviatúra állapotát, nem kevés elgépelést eredményez. Az esetek 90%-ában a gépnél történik az evés nálam, és hogy mondjak egy példát, az ő és az ú betűm szépen összeragadva őrzik egy múltheti lekváros kenyér emlékét..

8. Félsz a sötétben?
Nagyon. Ha egyedül vagyok, a legapróbb zajra is összerezzenek. Ha van velem valaki, akkor nem annyira. Azt a minimálisat meg igyekszem leplezni. És még le is buktam..na puff..: D

9. Most van valaki, aki tetszik?
Tipikus lányos-belepirulós kérdés. Van. : )

10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
Rájöttem, hogy teljesen mást vár az élettől és magától a kapcsolattól is, mint én.

11. Szerencse számod?
Nincs. Gáz?

12. Nyertél már lottón?
Sosem lottóztam, így elég furcsa lett volna.

13. Most iszol valamit?
Itt figyelget előttem a szokásos másfél literes citromos Jana ásványvíz. Most nem, de két kérdés között majd azt fogok. : )

14. Okosnak tartod magad?
Inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem tartom magam butának.

15. Ettél valaha bogarat?
Nem tudok róla, de Ádám válaszát elnézve..háát..:'D

16. Most van valaki, aki hiányzik?
Igen. Nagyon.

17. Mit kérsz karácsonyra?
Pont ezen szoktam gondolkodni így a tavasz kellős közepén..Általában még decemberre sem szoktam tudni. Amikből mindig van, újabb és újabb, amit szeretnék, azok a könyvek.

18. Ismered a muffinembert?
Sajnos nem, de régen az ágyam alatt lakó mumus biztos ismerte.

19. Beszélsz álmodban?
Nem, viszont kitartó alvajáró voltam évekig. Míg kicsi voltam, volt, hogy apa fogott meg, mert konkrétan az emeletes ágy felső részéről szándékoztam lemasírozni. És nem a kis létrán.

20. Emlékszel az első csókodra?
Hajaj..sokkoló élmény volt.

21. Reptettél valaha sárkányt?
Még szép. Én csináltam, csak az volt a vesztem, hogy hátrafelé figyeltem futás közben, hogy felszáll-e és jól elestem. Volt bőr a térden, nincs bőr a térden.

22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
Tavaly nyáron a Balatonba, de rövid időn belül napozás lett a vége..: )

23. Sikeresnek tartod magad?
Inkább mázlistának.

24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
Nem tudom, de elég sok. Hogy én hányszor terveztem, hogy most már aztán tényleg drasztikus törölgetés lesz a vége.. A mai napig benne van sok olyan is, akivel több mint 1 éve egy sms-t sem váltottunk.Na majd most..

25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
Nem emlékszem ilyenre.

26. Mik a terveid holnapra?
A délelőttöt kitörlöm a napszakok közül és alszom.Ha magamhoz tértem, megnézek valami jó filmet a kedvenc egészségtelen, kalóriabomba nassolnivalómmal, megcsinálok pár hülyébbnél hülyébb kvízt Facebook-on (chö, a függőség..) és persze tanulni sem ártana. Nagy úr az a feltételes mód már így május elején..

27. Mit csináltál múlt hétvégén?
Novákkal voltam, vele meg az ő barátainál, vasárnap meg Nikiékkel bevetettük magunkat a városba vásárolni, amiből félkómában kövön üldögélés lett a Vigadó téren. Ja és ezúton is bocsánat attól az olasz sráctól, aki valószínűleg jól eltévedt az én jóvoltomból..:'D

28. Most hiányzik a suli?
A legkevésbé sem. Akik hiányoznak a suliból, velük találkozom sulin kívül is..: )

29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
Ó kérem..Kis baráti körünkben gyakoribb a "De ugye szeretsz??:D" kérdés, mint bármelyik másik. Ha az idézőjeles önbizalomhiány hülyeséggel párosul, ez az eredmény. Szóval tegnap.

30. Szeretsz szingli lenni?
Annak is megvannak a maga szépségei, ugyanúgy mint a kapcsolatban élésnek. : )

31. Szereted a szobádat?
Rengeteg dolgot változtatnék benne, de ha egy kis nyugira vágyom, mindig a rendelkezésemre áll..ilyen szempontból igen.

32. Ki a hősöd?
Minden olyan emberre felnézek, aki tudja mit akar, célirányosan és kitartóan tud küzdeni érte, úgy hogy közben nem felejt el élni sem..:)

33. Lógtál valaha a suliból?
Megesett. De ismét voltam olyan mázlista hogy a tanárnak fel sem tűnt, hogy nem vagyok ott.

34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?
Fogós kérdés. Megvárom, hogy ne zsibbadjon a lábam és tudjak menni, aztán kiülök levegőzni és felhívok valakit. Talán.

35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?
Egy olyan embert, akiből sugárzik, hogy bízhatok benne és megbeszélhetjük az élet nagy dolgait.. : )

37. Ettél valaha kutyakaját?
Eegen.. És még arra is emlékszem, hogy Pedigree volt és sonka ízű. Nem is volt olyan rossz. Csak mikor anya kollegája meglátta, mit rágcsálok, a szájára tapasztotta a kezét és elsietett a mosdó felé..ez elvette a kedvem a további ilyen akcióktól.

38. Őszinte ember vagy?
Erre törekszem.

39. Szereted a ham&eggs-et?
Nem rajongok érte.

40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
Telefon, pénztárca, toll. Itt a kulcs kéne, hogy álljon, de reménytelen eset vagyok és legtöbbször itthon hagyom.. :'D

41. Van valamilyen sebhelyed?
Egy nem kifejezetten sebhely.. elvakart bárányhimlőből visszamaradt heg a homlokomon és egy tényleg sebhely a hasamon hosszában, amit már rajtam kívül senki nem lát, de én tudom, hogy ott van..volt.

42. Szereted az akciót, a pörgést?
A pörgés jöhet, az akció kíméljen!

43. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
Újságíró és nem utolsó sorban gondtalan életű kislány.

44. Mi a legnagyobb titkod?
A legnagyobb titkom, amit mindenki elolvashat kedvére? Hmm, hadd gondolkozzam..

45. Milyen gyakran telefonálsz?
Elég gyakran. Különösen nyugtalan tudok lenni, ha nincs nálam. Most, hogy kezd meghalni szegény teló, főleg..

46. Hiszel a szerelemben?
Igen. : )

47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
Unalmas lenne az élet ha nem lennének ilyen dolgok. Így van miért küzdeni. :)

48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban/lányban?
Első helyen kiemelten a szemek állnak, aztán száj (vagyis a mosoly), haj és a mozdulatai (gesztikuláció meg egyebek).

49. Mikor sírtál utoljára?
Nem emlékszem. Alapjáraton elég érzékeny lélek vagyok, de emberek között soha.

50. Kit öleltél meg utoljára?
A Novákot. :)

51. Jól kijössz a családoddal?
Vannak kisebb-nagyobb összekapások, legtöbbször a gép előtt töltött idő illetve a hétvégi programok miatt, de ettől eltekintve azt hiszem igen.

52. Hol van a mobilod?
A töltőn mellettem a földön. Amúgy mindig a zsebemben. 1-2 gatyámon már látszik a nyoma a zsebnél. Tiszta gáz.

53. Mikor ettél utoljára?
Most is eszem. Nem is én lennék.. :D

54. Mi a kedvenc színed?
Nem kérdés, egyértelműen a lila.

55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?
A titánok harca 3D-ben Tomival és Nikivel..:D Magamtól be nem ültem volna rá, Tomi nyúzott, és ő nyert.. végigkommentáltuk az egész filmet. Vicces volt.

56. Most milyen dalt hallgatsz?
Cargo City- Ode to no one :) Furán jó érzés tölt el tőle, pedig semmi emléket nem tudok hozzá kötni. Ritka.

57. Most mire vágysz?
Jó lenne órákig beszélgetni egy kávé mellett valakivel. Most nem is kéne több.

58. Melyik a kedvenc kocsid?
Mini cooper. : ) Abszolút hidegen hagynak a kocsik, de az aranyos.

59.Most nézel valamit a tévében?
Nem. Nincs a szobámban tv. De ha lenne se nézném most.

60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
A Novákkal. :) És meg fog ölni, mert nem szereti ha a vezetéknevén szólítják, de "csakazértis" alapon az annázásért..:)


Teszt vége. Én meg igyekszem minél hamarabb újra jelentkezni. : )

életKÉPEK

Szóval. Úgysem bírom ki, hogy ne írjak ide egy betűt sem, hiába a bejegyzés címe. Ancsi féle defekt.
Történelmi pillanat ez a blogon. Lehet, hogy meg fognak ölni érte és jól beperelnek személyi jogok megsértéséért, de szeretlek titeket srácok, úgyhogy neeeee. <3 :D

Íme társaságunk "keménymagja". :) Gyöngyi, Miki, hopp egy én, Niki :)

Az "ezt nem hiszem el" pillanat

Mondjon valaki kiábrándítóbbat, mint amikor szombat reggel fél 6-kor csörög az ébresztőóra. *hatásszünet*

Na ugye. Nincs túl sok. Nem mintha felkeltem volna, de az már csak háttérinfó. Mivel édesanyám azt mondta, 6-kor indulás van, negyed 7-kor azért kivakartam magam az ágyból és csík szemeimmel nekivágtam a ruhásszekrényemig vezető 2 lépéses túrának.
Tipp: velem senki ne akarjon sietni sehova, mert képtelenség. Kívülről nézve nagyon dühítő tud lenni, mikor mindenki rohangászik körülöttem, én meg halál lelki nyugalommal nézelődöm.
Érzem én, hogy sietni kell (kéne) , de valahogy csak később esik le a súlya a dolgoknak, mikor már elkéstem.
Valaki neveljen meg.

Magamhoz kaptam a táskám, amiben fogalmam sem volt, hogy mi van, de bíztam a "női táskában minden megtalálható" közhelyben és indultunk rokont látogatni. (Később találtam benne könyvet is, meg rejtvényújságot, sőt még csokit is, úgyhogy..öröm és bódottá'!)

Köztudott, hogy hosszú autóutaknál két választási lehetőségem van: vagy rosszul vagyok, vagy alszom. Az utóbbi a koránkelés miatt szimpatikusabb volt, úgyhogy az első kanyar után oldalra billent fejjel elaludtam.
Körülbelül 1 órával később felébredtem, és a látványtól megszólalni sem tudtam. Az első mondat ami elhagyta a számat:
- Hm..úgy néz ki, valamiről lemaradtam.
Hova lett a szép tavaszi táj, amit otthon láttam? Mi ez a rengeteg hó?
Bizony ám. Az Alföld egyes részein még mindig tekintélyes hómennyiségek fogadják az embert, de ez így egyik pillanatról a másikra teljesen lesokkolt. Nem is tudtam visszaaludni. ( A nyakam is meghalt, nem ancsibarát kocsink van..)

Miután odaértünk, megvoltak a szokásos bordagyilkos mama-féle ölelések. Aztán kiderült, hogy az egyik kedvenc kajám lesz ebédre úgyhogy suhantam a konyhába "segítés" címén bele-bele nyammogni.

Mikor kaptam egy SMS-t Gyöngyitől. És igen, elérkezett a várva várt "ezt nem hiszem el" pillanat. Parancsoljatok:

"Anya pakolt a kocsiban és megtalálta a diákodat.xD hétfőn odaadom puszi"

Ezt nem hiszem el..

Egy szelet én

Nem gondoltam, hogy majd egy sorozatban fog elhangzani egy gondolatmenet, ami annyira rám vall, hogy hihetetlen, de mégis:

" Oké, tudom, hogy hiba. De vannak dolgok az életben, amikről tudni lehet, hogy hiba, de mégsem tudod róla, hogy hiba, mert csak úgy tudod meg, hogy hiba-e hogy ha elköveted a hibát és amikor visszanézel azt mondhatod, hogy: igen ez hiba volt. Tehát nagyobb hiba nem elkövetni a hibát, mert akkor az egész életedet leélheted, úgy, hogy igazából nem tudod, hogy az hiba vagy sem..."

Kicsit zavaros, kicsit sok benne a hiba szó, de na. Mintha csak magamat hallanám. Nekem igenis el kell követnem minden hülyeséget, ahhoz, hogy belenyugodjak, hogy igen, ezt nem kellett volna. De nekem tetszik így. Legalább nem fogok unatkozni.

Szóval : Mindenki nézzen Így jártam anyátokkalt.

Szokásos fáziskésés

17. szülinap túlélve. Hazudtam, nem írtam aznap. Elöntött a teljes letargia, hogy öreg vagyok. (Megint hazudok. Letargia helyett lustaság, de tessék elnézni.)

A 19.-e első percei hatalmas vigyort varázsoltak az arcomra. SMS Nikitől. Remélem nem öl meg, de ezt muszáj ideírnom:

"Boldog újabb 17. ráncot az arcodra!:D Amúgy meg fogd fel egy újabb boldogan megélt évnek.:) puszi, Niki+ Ádám"

Kaptam tortát. Kis marcipángombák voltak rajta, és eszméletlenül aranyos volt. (Meg finom is. Nyamm.) Édesapám kérte hogy fordítsam meg a tortát egy kép erejéig, hogy látsszon a 17-es gyertya. Felém így egy laza 71 év vigyorgott vissza, de hálisten azelőtt még van egy pár, amiben még el kell hagynom legalább 20 diákigazolványt és minimum 50 személyit, ha nem többet.

Ha a 19.-e nem is, de a 20.-ai este (vasárnap hajnallal együtt) egészen biztosan örökre kicsi szívembe van zárva.
Drága barátaimmal csótánykodtunk magunknak egy asztalt egy már említett kávézó-étterem-kaszinó-nem is tudom minek nevezzem helyen és jó hangulatban eltöltögettük az időt estig. Meg nem csak az időt, hanem valami szép színű koktélt is magunkba, ami után a fülig érő vigyor még fülig érőbb lett.
Az enyém meg már lassan a tarkómon is látni lehetett, mert mikor már indulófélben voltunk, kaptam tőlük valamit. Most is itt figyel a nyakamban. Egy lila sál. Köztudott, hogy mostanában éjjel-nappal sálat hordok, a lila meg a kedvenc színem. A csokiról is szót ejtenék, ami ugyan már a hasamban úszkál, de mélyen gyászolok. Rest in peace my little After Eight..

Egy kicsit lecserélődött 4-es fogatunk a szokásos hely felé tartott. Jól időzítettünk (vagyis anyukámék 17 éve.) , egy másik szülinapos társaság is ott volt, úgyhogy teljes ünneplős hangulat borítékolva.
Rávetettük magunkat a karaoke-listára. Niki bele sem nézett, már írta is fel az első számot: Halász Judit- Boldog születésnapot.Gyöngyi és Niki előadásában. Gyűlölök a középpontban lenni, sosem voltam az a társaság közepe típus.. de ez nagyon jólesett.^^ Utána kaptam sok-sok ölelést és puszit, meg köszöntést még idegenektől is. Aztán Nikitől is kaptam valamit. Olyan biztonsági csomagolást rakott rá, hogy azt hittem, az életben ki nem bontom. Drága Ádám halál nyugodt arccal közölte velem, hogy vigyázzak, mert igazából bomba.
De tényleg igazából egy só mécsestartó amihez kaptam illatos gyertyákat is.^^ ( Azt már csak veletek osztom meg, hogy itthon voltam olyan okos és kicsit sem 17 éveshez méltó, hogy megnyaljam. Tényleg só ízű.)


A zenéket tekintve is az én napom volt, 1 olyan sem volt, amit ne ismertem volna. Az est folytatásáról meg csak annyit, hogy olyannyira boldogságosan telt, hogy vasárnap délelőtt 11-re értem haza.:)

Köszönöm srácok! :)^^


A kipihenősdi még nem nagyon sikerült, bár holnap sem lesz első órám, és tegnap meg tegnap előtt sem volt. Úgy néz ki, igyekszik a kedvemben járni a világ, jobb lesz ha nem vagyok elégedetlen. ( az ancsis stílushoz hozzá tartozik az enyhe kis szarkazmus néha..:'D)

Sajtos sóska

Visszaolvastam saját magam és az első bejegyzésemben megfogadtam, hogy nem ilyen érdekfeszítő dolgokat fogok taglalni ebben a blogban, de ez most kétségtelenül azt a szintet fogja megközelíteni.

Eltelt..*számol*..több mint 2 hét, mióta utoljára írtam és úgy érzem kilométerhosszú bejegyzést tudnék írni, de hozzáfogok és egy épkézláb gondolat nem sok, annyi sem áll össze rendesen.
Ha a 17 éves kor ilyen mellékhatásokkal jár, nem szeretném betölteni, köszönöm..
Pedig holnap óhatatlanul annyi leszek. Szóvá lett ám téve, hogy öregszem. Kicsit bagoly mondja verébnek effektus volt egy 23 éves szájából, de el van nézve.

Így a két hét során az is kétséges volt, hogy egyáltalán túlélem-e 19.-éig. Ugyan a téli balesetek megkíméltek eddig *lekopogja*, de volt helyette majdnem-orrtörés. És ezzel együtt arra is rájöttem, hogy nekem nem való a sportolás és pont. Ja, és az orrom vonzza a labdát. Egyedül focilabda nem talált még orrba, de az is csak azért, mert életemben talán kétszer, ha fociztam. (Vagyis valami focinak tűnő dolgot műveltem..)
Egyszerűen annyi történt most, hogy a röpis nyitásokat gyakoroltuk párokban tesin és ilyenkor előfordul, hogy valakinek érdekes irányt vesz a labdája..Egész konkrétan most az én arcomba. Kicsit meglepődtem, meg elzsibbadt az orrom, de megmozgattam és mentem volna tovább. De aztán lefelé fordítottam a fejem és éreztem, hogy megtelik az orrom. Azt hittem taknyos vagyok, de elég rendesen meglepődtem, mikor az orromhoz emeltem a kezem és hirtelen piros vércseppek kezdtek gyűlni a tenyeremben. Csodás. Kikéreckedtem a mosdóba. Vagyis odatotyogtam a tanárnőhöz kinyitottam a szám, meg sem szólaltam,ő már lökdösött kifelé, hogy menjek már. Gyöngyi kikísért, de mire leértünk a számba is belefolyt. Semmi nem volt nálunk, amivel letörölhettem volna, wc papír meg miért is lenne.. Végül pár ijedt arcú elsős hozott nekem papírzsepit. (Szegények..a csapból is a vámpír téma folyik mostanában, és erre egy véres szájú-orrú -arcú lány csak úgy belibben eléjük. Melegítőben. Nem lettem volna a helyükben.)
Utána levő nap, mikor hazaértem, még át is estem a szobám küszöbén. Lehet gratulálni ismét. :'D

Le is betegedtem sikeresen. Már jobban vagyok, de még képes vagyok a frászt hozni az emberekre 1-2 köhögőrohammal. Minden nap letoltam legalább 1 liter forró teát és életemben először megúsztam az orvost. A Jézuska visszahozta az immunrendszerem. Jessz.

Elhagytam a diákigazolványom is. Megint. 5. éve vagyok ebben az iskolában, és minden évben másik volt. Most rekordot döntögetek szépen lassan. Októberben kaptam meg az újat és ma megint kopogtattam a titkárságon igénylőlapért. Katasztrófa vagyok.

Merjek fogadalmat tenni? Merek.. Ha betöltöm a 17-et, nem leszek trehány. (höhö.igyekszem még ma este mindent eltüntetni és kiélni magam egy életre. xD)

Holnap még jelentkezem, öregítőimnek meg annyit, hogy már összespannoltam a ránctalanítóval. Csók mindenkinek!

Máris?

Ő csak mesélt és nevetett. A vizipipa füstje néha homályba burkolta az arcát. Ültem és néhol elképedve hallgattam. Végigdőltünk a földre terített matracon és magunkba szívtuk a vanília illatú gyertyák és füstölők illatát.Aligha létezik ennél megnyugtatóbb szombat délután.Utólag is köszönöm.:)

Most a számról szezámmagdarabok potyognak az előbb elrágcsált grillázsból, fülemben dübörög a Faithlesstől az Insomnia, előttem forró tea+kindertojás (közel 17 évesen ez kell a népnek..legalábbis nekem tuti.) kombó, hihetetlen bulihangulatot csináltam magamnak, de megszívtam, mert még mindig csak szerda van.
És vár még egy csütörtök és egy péntek.
És én már megint csak időt húzok. A sarokból ott figyel rám a töri könyv, benne sok, szép, színes oldallal és sok betűvel, amiket ha összeraknék, megkapnám az első világháború előzményeit. Majd később. Késő este jobban fog az agy. De komolyan.

Magával rántott ez az új év. Máris február, ami azt jelenti, hogy nemsoká 17 leszek. Valahogy semmi eget rengetőt nem érzek. Talán jövőre. De azt meg nem akarom. Köztudott, hogy 18 után nincs megállj.
Azért belecsapunk a lecsóba most is (nem is én lennék, ha nem kajás szinonimát írnék a bulira..). Minden kedves olvasó vegye úgy, hogy meg van invitálva. :) Helyet, időt majd kevésbé publikus helyen annak, akit érdekel.

Tegnap kaptam ám egy szép meghívót. Fehér festékes arcú afrikai bácsi van rajta. Kiállításmegnyitó, Néprajzi Múzeum, most péntek. A kiállítás címe 100 év azonosság, 100 év változás- Torday Emil nyomában Kongóban. Már alapból a meghívón szereplő fotótól is el voltam ájulva. Persze ahogy hazaértem, utánanéztem ennek az egésznek. Meg is találtam az oldalt és rábukkantam egy expedíciós blogra is. Idő híján csak itt-ott beleolvasgattam. Érdekes. Nagyon kíváncsi vagyok.

Mint a kámfor

Eltűntem. Lemaradtam. A világ meg megy tovább körülöttem. Stop gombot egy pár napra..légyszi!

A saját irományról nem feledkeztem ám meg. Volt egy ötletem. Fejben lepörgettem az egész sztorit, de papírra -illetve blogba- vetni eddig nem voltam képes. Csak húztam és húúztam...
És végül varázsát vesztette számomra.
Íme az élő példa, miért nem szabad halogatni a dolgokat..Ha ötlet van, ÍRD! Ezentúl jegyzetfüzettel fogom róni az utcákat és pont.

Szombaton tiszteletemet tettem az Educatio kiállításon Nikivel együtt. Azt terveztük, hogy majd gyorsan összeszedünk pár tájékoztatót és kilibegünk szépen elegánsan. Ehelyett, ahogy beléptünk, azon kaptuk magunk, hogy annyi reklámanyagot tolnak felénk, hogy ha három kezünk lenne fejenként, az se lenne elég hozzá. A ponthatároknál egy kicsit az arcomra fagyott a mosoly, de legalább okosabb lettem pár dologgal. És van egy SZTE-s orvosi maszkom, PTE-s tollam és PEN-es öngyújtóm.

Valószínűleg február 1.-jén irány a BKF nyílt napja. Nem mintha nekem annyira sürgős lenne, de kössük kellemeset a hasznossal. Káromra nem válhat (csak nem esznek meg ebédre..ugye?) és egy nap off a suliból.

Educatio után beültünk kávézni. Reklámozok: 4-es 6-os villamos Baross utca megállójából tökéletesen látni. Stex ház a neve elvileg. Megvan a maga ál-elegáns hangulata. Azért csak ál, mert azért láttunk ott mi macinacis külföldieket lófrálni.. De nem ez a jellemző. Lényeg, hogy még le sem ültünk, már jöttek a pincérek, hogy mit kérünk.
Legközelebb megfogadom egy ismerősöm tanácsát hogy olyat kérek, ami biztos nincs és majd hivatkozom arra, hogy elnézést, étlap/itallap nélkül honnan tudhatnám.
Becsületükre váljon, hogy valami isteni latte macchiato-t csinálnak. (Valaki vállalkozó szellemű, aki megtanítja nekem, hogy kell csinálni?)
A szombat tartogatott még kellemes meglepetéseket. Vasárnap reggel fél7-kor kissé átfagyottan, de vigyorogva dőltem ágyba.:)

Kissé elavult híreinket olvashatták. A késlekedésért elnézést, tudósítónk agya mostanra olvadt fel viszonylag gondolkozóképessé.

Komolyan katasztrófa ez az idő. Tavaszt a népnek!

Álom marad

A cím marad, de ennek a helyére még a héten valami saját iromány fog kerülni. Rég volt már. Addigis tessék drukkolni az ancsinak holnap !

Egy ilyen nem esne rosszul most. Hmm..

Hová lett az optimizmus?

Gyűlölöm a helyzetet, amiben most vagyok. Mint, mikor egy úszni nem tudót beledobnak a mély vízbe. Egy embert, aki egész életében rettegett a mély víztől. Az agyat elborítja a pánik, semmi másra nem tud gondolni, csak arra, hogy jut ki onnan. Átfut az agyán, hogy mi van, ha ott és akkor vége. Ennyi volt? Dehogy. Segítségért kiált, de nem hallják. Az ujja vége hirtelen a medence széléhez ér és megkapaszkodik. Megkönnyebbül és megpróbál kimászni. Már fél lábbal a medence szélén áll, amikor visszalökik. Kétségbeesve küzd. Meghallják a segélykiáltást. Csak érjenek oda időben.. Megmenekült. Sosem akar többé mély víz közelébe menni. Pedig lenne egyszerűbb megoldás..

Meg kéne tanulnom "úszni"..

Káosz után nyugi

Talán meg sem tudom fogalmazni milyen kedvem volt a héten. Semmilyen? Olyan nincs. Valamilyen. Se nem jó, se nem rossz. Nagyon nehezen akart véget érni a hét. Nehezen aludtam el, reggel még nehezebben keltem. Bioritmus felborulva. De nagyon. Az órákon többször zajlott le olyan jelenet, hogy elbambultam és csak arra a jól kihangsúlyozott "..UGYE anna?" mondatvégre eszméltem. Igen..ugye..hogyne. Egyedül az a röpke 10-15 perc fellélegzés éltetett az órák között. Az bezzeg gyorsan elmegy. Az én formám már csak ilyen.
Magyaron sosem lehet aludni. A tanárnő ilyen esetekre tartogatja a különleges szívatós kérdéseit és addig nyúz, míg meg nem válaszolod. Vagy ha nem szívatós kérdések, akkor tömény anyag ledarálása. A múlt órán csaknem 4 A/4-es oldal jegyzetet produkáltam. Eredmény? Egy szép, görcsös, 60 éves néniére emlékeztető jobb kéz. Esküszöm megtanulok gyorsan írni bal kézzel is, nem lesznek ilyen gondok. :'D Kétkezes vagyok. A ballal is megy az írás, de ha gyorsan próbálok, akkor erősen emlékeztet az eredmény az általános iskolai 1. osztályos füzeteimre. Sebaj.Kell egy kis nosztalgia néha..
Csütörtökön három magyar órám van a két faktot is beleértve. A faktokban azt imádom, hogy mindig rengeteget beszélgetünk. A tanárnő mindenről kikéri a véleményünket és nem sértődik meg, ha azt mondjuk egy-egy anyagrészre, hogy blöá. Cserébe ő is elmondja az övét.
Hétfőn jött a sulinkba egy színésztársulat. Az e heti fakt elején erről folyt a szó.A gimnáziumi osztályokat mind a tornaterembe csődítették, hogy üljünk félkörben a földre. Nem értettük miért nem ülhetünk a bordásfalra, vagy a padokra. Aztán észrevettük, hogy egy pár színész beül közénk. Itt már végképp nem értettünk semmit. Mikor viszonylag csönd lett a közönség soraiba beült színészektől elkezdtek záporozni a kérdések a szabadon hagyott tér közepén álló lány felé. Jobbra-balra kapdostuk a fejünket. A darab címe Kisded játékok volt. Egy megerőszakolt lány története. 4 fiú, 1 lány felosztás..Bizarr. Mint később számunkra is kiderült, egy rendőrségi vallatással kezdtek, majd hirtelen visszaugrott a történet a legelejére.Amikor még csak ugratják egymást, és próbálgatják mennyire vannak hatással a másikra. Magyarul 2 szálon futott a történet, kb. 5 percenként hirtelen váltotta egyik a másikat. Néhol ijesztő volt, ahogy vidám arcok hirtelen komor vagy épp dühös és félelemmel teli tekintetté váltak. Egyre nőtt a feszültség, ahogy alakult a történet. Nem fejezték be. Nyitva hagyták a történetet, ezzel ránk bízva a döntést, hogy a srácok bűnösök-e vagy sem, esetleg a lány volt a hibás? Életszerű volt? Mi kerülhetünk ilyen helyzetbe? Nekem tetszett. Elgondolkodtatott.
Elég rendesen megoszlottak a vélemények, ahány ember, annyi feltételezés.
Kis reklám nekik: www.komatarsulat.hu

Péntek reggel Nikivel ketten baktattunk szinte csiga lassúsággal a suli felé. Az egyetlen vigasz, hogy utolsó nap. Csak túléljük valahogy. Felvetettem az ötletet, hogy mi lenne ha így a kis csapatunk szombaton beülne egy puffos-cipőlevevős-elterülős-jó zenés-finom teás helyre beszélgetni. Összefolyt a nyál a szánkban már csak a gondolattól is. Szóltunk a többieknek is, ők már betáblázták a szombatot, de azt mondták majd átnéznek mozi után. Rendben. Csak vártunk és vártunk, eljött a nap vége. Végre. Utolsó két óra felért egy intenzív agyleszívással. Az informatika tanár hozta a formáját. Ha megkérdeztünk valamit, örökké neki állt feljebb, hogy ő azt elmondta. Egyhangúan kérdeztünk rá: mégis mikor? Ó biztos hiányoztunk. Mindenki? Naná..Erre kiakadt, hogy majd ő eldönti mit magyaráz és mit nem, és különben is, le lehet szállni róla! Így. Ezekkel a szavakkal.
Komolyan elkezdtem gondolkozni, hogy lehet mégsem ez lesz az 5. tárgyam..képtelenség így jó eredményt elérni.
A kinti idő sem nagyon akart javítani a hangulaton. Az jéghideg eső kellemesen eláztatott minket, az alattunk olvadozó lucsokról meg már ne is beszéljünk. Bokáig vizes volt a zoknim, mire hazaértem. Nem baj. Remény a holnapban.
Nem tudom, hogy csináltam, de szombaton délután háromnegyed 2-kor ébredtem föl. Persze rögtön eszembe jutott, hogy ma megyünk teázni. Szinte körbetáncoltam a lakást miközben készülődtem. Valamilyen csoda folytán oda is értem időben a megbeszélt helyre és Nikivel a Sirius teaház felé vettük az irányt. Nem a legjobb környéken van, de valami bámulatos hangulata van a helynek. Ahogy beléptünk az ajtón megcsapott a finom teaillat, és akkor abban a pillanatban úgy gondoltam, hogy nem is akarok onnan kimenni egyhamar. Rögtön beljebb mentünk, ledobtuk a cipőnket és bevetettük magunkat két puffra és hagytuk hogy átjárjon a teljes nyugalom. Valami jókülönleges teát akartunk inni, de én végül csak egy sima málnás- hibiszkuszos-csipkebogyós teát rendeltem. Felhívtuk Chi-éket, hogy akkor jönnek-e, de végül sajnos nem tudtak.:( Nikivel órákig beszélgettünk és meg kell mondjam, rájöttem, hogy ez kellett nekem. Egy igazi beszélgetős, nyugis délután. Jól kibeszéltem magamból mindent, jót és bántót egyaránt és a végén igencsak nehezemre esett otthagyni a helyet. De van egy olyan érzésem, hogy megyünk még.:)

A mai nap már kevésbé volt nyugis, már csak azért is,mert holnap hétfő. De olyan szeretetfolyást (nem tudom, van-e ilyen szó, vagy saját találmány, de mi így hívjuk :'D) kaptam ma egy barátomtól, hogy mosolyogtam egész délután.

Egy ilyen hétvégéért már megérte átszenvedni az egész hetet. :)

Két karácsony?

Mikor megszülettem, Anicának kereszteltek. Anyakönyvezve viszont Annának vagyok. Egy és ugyanaz, az Annára mégis 12 éves koromig nem hallgattam. Mindenhol úgy szerepeltem: Diós Anica. Úgy hívtak az oviban az óvónénik, a tanáraim, az összes ismerősöm, a sulinaplóban is úgy voltam benne. Míg egész kicsi voltam, az ovis csoporttársak sosem értették, hogy miért hívom a nagymamám Májkónak, a cérna viszont ott szakadt el végképp, mikor azt merészeltem mondani, hogy nekem kétszer jön a Jézuska.Pedig nem hazudtam. Hogy ti se nézzetek teljesen bolondnak, apai ágról csörgedezik némi szerb vér az ereimben, a szerb karácsony viszont az itteni naptár szerint január 6.-ára esik. Vagyis mára.
Mindig is teljesen természetes volt, hogy duplán ünnepelek. Két karácsony, két szilveszter, két húsvét stb. Később nem nagyon reklámoztam, csak 1-2 ember tudta. Sosem voltam ez a nagyon magabiztos ember, aki szereti, ha minden szem rá szegeződik és az általános iskolai évek alatt párszor megkaptam, hogy de hülyeség ez az egész..
6. után másik suliba kerültem, új emberek vettek körbe. Ott Annaként írtak be a naplóba, az osztálytársak és tanárok is Annának hívtak. Nagyon furcsa volt, kezdetben többször kellet szólítgatni, hogy odafigyeljek egyáltalán. Aztán megszoktam. Így teljesen beleolvadtam a tömegbe.
Nem tudom hogy derült ki, talán egyszer nem mentem be suliba szerb karácsonykor és elmondtam.Meglepődtek, de mindenki teljesen normális volt és érdeklődő. Végre nem különcnek, hanem különlegesnek éreztem magam. Tavaly új osztályfőnököt kaptunk, ő egyszer hallotta, hogy anya Anicának hív és azóta ő is. Számomra megmosolyogtató, már rég nem hív úgy a családtagokon és szerb ismerősökön kívül senki.
Ma már mindenki tudja, a fiúk néha elpoénkodnak vele, hogy nehogy rájuk szabadítsam a szerb maffiavezér ismerőseim meg egyebek..:D

Jó pár dologban eltérnek a szokások így karácsony terén. Mi már rengeteg hagyományt elhagytunk, de például karácsonyfát állítani nem szokás. Nagyon régen szalmával szórták be az egész házat, abba tették az ajándékokat. Ez itt már szinte kivitelezhetetlen, elvégre nem 1 szobás házról van szó és ugye senki nem akar nap végére úgy kinézni, mint valami istállószökevény.:'D Csak az étlezőasztal alá teszünk. A vacsora előtt egy egész almát annyi felé kell darabolni, ahányan vagyunk az asztalnál.A karácsonyi vacsora sem a húst-hússal elven alapszik, épp az ellenkezője, teljesen hús mentesnek kell lennie.

Na, most ki lettetek képezve ti is. Így telik egy átlagos január 6.-a ancsi módra. Meglett a fehér karácsonyom, bár karácsonyi hangulaton abszolút nincsen..Nem szerbül, de boldog karácsonyt nektek is!;)

2010

Gondolkoztam, hogy kéne írni valami összegző bejegyzést 2009-ről, de rájöttem, hogy képtelen lennék rá. Annyi minden történt, kaptam hideget-meleget egyaránt. Az az év formált a belsőmön a legtöbbet.Legalábbis én úgy érzem. Sokkal komolyabb lettem, másképp látok sok mindent. Összekovácsolódott egy jó kis baráti társaság is körülöttem, sok kellemes percet szereztek nekem és ott voltak, amikor nagy szükségem volt rájuk. Ezt nagyon köszönöm nekik.:)
Számomra az év legjobb öt napja augusztus 12-től 17-ig tartott és pont.
Az új évben talán az első mondatom:
- Basszus srácok idén szalagavató, jövőre érettségi..
Ijesztő a tény, ám akkor csak jót nevettünk rajta. Megvígasztaltuk magunkat azzal, hogy ha az informatika tanárunknak ilyen agyi képességekkel diplomája van, mi az az érettségi..

Így végül nem maradt más hátra, hogy boldog új évet kínánjak, úgyhogy minden kedves olvasómnak kívánom hogy a lehető legboldogabb, legsikeresebb, élményekben gazdag legyen ez a 2010! :)